Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
makba lehessen lepárolni, a szellem és a szeretet, a kegyelmi állapot és a megigazulás ügyét a társadalmi berendezkedés kérdéseibe fel lehessen oldani. De a humanista valláskritika stratégiáját követve ezek forrását nem is a transzcendenciába kivetített képükből próbálja megérteni, hanem még közelebb igyekszik férkőzni ahhoz, ami nemcsak e végső dolgoknak, hanem kivetítésüknek is forrása az emberben. E tekintetben nem érdektelen, hogy az Üzenet érvelésének van egy rejtett ad hominem vonatkozása. Meg nem nevezett címzettjeként Barta Istvánt azonosíthatjuk,10 * és hozzá szól egy összeveszésük után írt verse, a Harag (1935. november 19.), benne ezek a sorok: „A harag tüzet kér s ellép. A bánat / jön aztán, kémlel és velünk marad.” A „bánat”-on, azt hiszem, nemcsak búslakodást, szomorúságot kell értenünk, hanem - József Attilánál jó okunk lehet rá - a megbánás, a bűnbánat árnyalatát is hozzágondolhatjuk: „a bűn, melyet akaratlanul elkövet az ember, és akkor is megbán elkövetője, ha nem büntetik érte”.11 És csendben megpendül a megbocsátás természetünkben rejlő gátjának motívuma is: „Én is dacolni fogok, attól félek, / hisz nem ismerem eléggé magam.” S a záró versszak kimondja az eset önmagán túlmutató vak és értelmetlen végzetszerűségét, amellyel szemben védtelen, akit ér: „Tudtam, hogy örökre összeveszhet / egy semmiségen két örök barát, / de nem hittem, hogy vélem is megeshet, / ami a halálnál ostobább.” Mindez már nem tartozik az Üzenet nyilvános szövegéhez, mint ahogy Freud neve is említetlen marad, az akaratlanul elkövetett bűnök diagnosztájáé. Aki feltárta érzéseink rejtett ambivalenciáját, azt, hogy amit tudatosan szeretetként élünk át a másik iránt, abban tudattalanul ellenséges indulatok lappanganak. A Totem és tabuból, amely minden jel szerint József Attila döntő olvasmányélménye volt ebben a tekintetben, Freud ezt írja: „A neurózisok egyrészt feltűnő és mélyreható megegyezéseket mutatnak a művészet, a vallás és a bölcselet nagy társadalmi alkotásaival, másrészt eltorzulásainak látszanak. Megkockáztathatjuk azt a kijelen10 A Barta Istvánnak való barátság történetéről összefoglalóan, további hivatkozásokkal Lengyel András, „...saját szemem láttára átalakulok. József Attila 1935. augusztusi fordulatáról, in UŐ,A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok, Budapest, Tekintet Kiadó, 1996. » Lásd in JAÖM3 1958, 184-185; illetve in JATC 2018, 1060. 135