Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)

Veres András: Szerkesztői előszó

gek-szöveghelyek jelentésének tisztázásához. Példaképpen álljon itt néhány ilyen József Attila-vers: Végül (Szavak keletkezése, 1988, Társadalmi felekezet, 2000), Ars poetica (Logika, de, 1999, Testet öltött érv, 2003, Költőén, 2005), Irgalom, édesanyám (Logika, de, Költő én), Eszmélet, 12. strófa (Logika, de, Meglett ember, 2010), Téli éjszaka (Testet öltött érv, Költő én). Szerencsésnek tartom magam, hogy az ezredforduló táján össze­találkoztunk és közösen áldozhattunk a József Attila szövegeit, kivált értekező prózáját értelmező szenvedélyünknek. De nemcsak ezekben az interpretációiban figyelhettem fel Jancsi bámulatos probléma­­érzékenységére és analitikus leleményességére, hanem más szerzők és művek esetében is, így Katona József Bánk érájának merészen újszerű megközelítésében (1996), vagy Ottlik Géza Buda című re­gényének nagylélegzetű, tüzetes elemzésében (1995), melyet jóval érdekesebbnek találtam, mint magát az alapjául szolgáló művet. Meglehetősen különböztünk látásmódunkban és retorikánkban; én lehetőleg valamifajta rendszert keresek a folyamatokban - Jancsi bírált is érte, hogy erőszakkal rendezem össze a vizsgált jelensége­ket. Én viszont azt vetettem a szemére, hogy némelykor a túlságo­san szabadon szárnyaló gondolatmenete nem jut nyugvópontra, és ezért befejezetlennek hat. Petőfi-tanulmányában még kirakatba is tette ezt, amikor nem kis öniróniával arra hivatkozva rekesztette be szövegét, hogy kénytelen engedni a folyóirat leadási határidejének és terjedelmi korlátozásának, amelyeket már így is bőven túllépett. Azt hiszem, zsigerileg ellene volt bármifajta retorikai lekerekítésnek, talán a gondolatok valamifajta béklyóját látta benne. Igen találónak érzem egyik barátja megállapítását Jancsiról: „Jól elvolt a gondolataival.” * Kötetünk tartalmazza Farkas János László valamennyi jelentős Jó­zsef Attila-tanulmányát, amelyek itt-ott, elszórtan, folyóiratokban jelentek meg. Egyedül A szellem berendezése című hozzászólása jelent meg a korábbi kötetében, de ezt is fölvettem a teljesség kedvéért. Példaképpen beválogattam egy hosszabb recenzióját is, amelyben éppen velem vitatkozik József Attila Kosztolányi-bírálatáról. Kisebb írásai is születtek a költőről, de ezek kevésbé kidolgozottak, ezért eltekintettem újraközlésüktől. A tanulmányokat keletkezésük idő­rendjébe állítottam - így jobban érzékelhető, hogy mennyire építe-15

Next