Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)

Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok

megengedjük, hogy a „gnosztikus apostol” kifejezés Schmitt Jenőre vonatkoztatható, csábító megtenni a következő lépést. 1917-ben jelent meg a Táltos Kiadónál a Schmitt Jenő három előadását tartalmazó füzet, Művészet, etikai élet, szerelem címmel, Migray József előszavával és bevezetésével.42 Az előadások 1911 decemberében hangzottak el, ami­kor az akkor már Németországban élő mester Budapestre látogatott. A harmadik előadás témája „az ideális szerelem”, amely gnosztikus szempontból „mi légyen más, mint az embernek istenítése sajátszerű nemi vonatkozásban”. A továbbiakban szeretném megmutatni, hogy nem ez az egyetlen hely, ahol a hasonló kapcsolódás gyanúja felmerülhet. Ez a körül­mény pedig esetleg József Attila jobb megértésére is kihasználható. A „gnosztikus apostol” említésének elutasító hangsúlya azt is jelzi, hogyan: Schmitt Jenő szövegei mindenekelőtt kontrasztanyagul szol­gálhatnak József Attila gondolataihoz, alkalmasak lehetnek azok körvonalainak élesebb kirajzolására.43 emlékeztet Schmitt Jenő tanaira. Ezek részletezése itt nem lehet a feladatom. (Beérem egyetlen idézettel, lásd a 45. jegyzetet). 42 E kiadás reprintje: Budapest, Hatágú Síp Alapítvány, 1992. - Az eredeti kiadásban ez áll: „Ebből a könyvből 200 számozott példány készült finom famentes papíron.” Ez arra utal, hogy a könyv célzott közönségnek készült, és vélhető címzettjei közül bizonyára nem egy ott volt József Attila húszas évekbeli környezetében. Idetartozik az a körülmény is, hogy Migray József bevezetése a Galilei Körben a Schmitt Jenő halálakor elmondott emlékbeszéd szövege. 43 A „kontrasztanyag” kifejezéssel azt szeretném érzékeltetni, hogy nemcsak ellentét, hanem szoros érintkezés is fennállt. Hanák Tibor például azt írja: „Az első világháború megrázkódtatása után sokan Schmitt Jenőben látták azt a független, intézményeken kívül álló szellemet, aki nem a hagyományos platonista vagy arisztotelikus, nem is empirista-pozitivista, tehát nem a nyu­gati gondolkodás útján jár, hanem szélesebbre nyitja a látóhatárt, bevonja szemléletébe a buddhizmus lehetőségeit és a fogalmakon túli világot [...]. Hamvas Béla szerint az elégedetleneknek Schmitt Jenő gnózisa jelentette a követhető utat.” (Hanák Tibor, Az elfelejtett reneszánsz. A magyar filozófiai gondol­kodás századunk első felében, Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1981, 215.) Ez nyilvánvalóan nem József Attila útja volt. De szorosan véve Schmitt Jenőé sem: ő a gnózist félreérthetetlenül elhatárolta a buddhista nirvánától, és helyét nem annyira a fogalmakon túl látta, mint inkább a szi­151

Next