Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
megengedjük, hogy a „gnosztikus apostol” kifejezés Schmitt Jenőre vonatkoztatható, csábító megtenni a következő lépést. 1917-ben jelent meg a Táltos Kiadónál a Schmitt Jenő három előadását tartalmazó füzet, Művészet, etikai élet, szerelem címmel, Migray József előszavával és bevezetésével.42 Az előadások 1911 decemberében hangzottak el, amikor az akkor már Németországban élő mester Budapestre látogatott. A harmadik előadás témája „az ideális szerelem”, amely gnosztikus szempontból „mi légyen más, mint az embernek istenítése sajátszerű nemi vonatkozásban”. A továbbiakban szeretném megmutatni, hogy nem ez az egyetlen hely, ahol a hasonló kapcsolódás gyanúja felmerülhet. Ez a körülmény pedig esetleg József Attila jobb megértésére is kihasználható. A „gnosztikus apostol” említésének elutasító hangsúlya azt is jelzi, hogyan: Schmitt Jenő szövegei mindenekelőtt kontrasztanyagul szolgálhatnak József Attila gondolataihoz, alkalmasak lehetnek azok körvonalainak élesebb kirajzolására.43 emlékeztet Schmitt Jenő tanaira. Ezek részletezése itt nem lehet a feladatom. (Beérem egyetlen idézettel, lásd a 45. jegyzetet). 42 E kiadás reprintje: Budapest, Hatágú Síp Alapítvány, 1992. - Az eredeti kiadásban ez áll: „Ebből a könyvből 200 számozott példány készült finom famentes papíron.” Ez arra utal, hogy a könyv célzott közönségnek készült, és vélhető címzettjei közül bizonyára nem egy ott volt József Attila húszas évekbeli környezetében. Idetartozik az a körülmény is, hogy Migray József bevezetése a Galilei Körben a Schmitt Jenő halálakor elmondott emlékbeszéd szövege. 43 A „kontrasztanyag” kifejezéssel azt szeretném érzékeltetni, hogy nemcsak ellentét, hanem szoros érintkezés is fennállt. Hanák Tibor például azt írja: „Az első világháború megrázkódtatása után sokan Schmitt Jenőben látták azt a független, intézményeken kívül álló szellemet, aki nem a hagyományos platonista vagy arisztotelikus, nem is empirista-pozitivista, tehát nem a nyugati gondolkodás útján jár, hanem szélesebbre nyitja a látóhatárt, bevonja szemléletébe a buddhizmus lehetőségeit és a fogalmakon túli világot [...]. Hamvas Béla szerint az elégedetleneknek Schmitt Jenő gnózisa jelentette a követhető utat.” (Hanák Tibor, Az elfelejtett reneszánsz. A magyar filozófiai gondolkodás századunk első felében, Bern, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1981, 215.) Ez nyilvánvalóan nem József Attila útja volt. De szorosan véve Schmitt Jenőé sem: ő a gnózist félreérthetetlenül elhatárolta a buddhista nirvánától, és helyét nem annyira a fogalmakon túl látta, mint inkább a szi151