Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
örök anyag”, „az öntudatlan örökkévalóság”. Az összevetés folytatható volna, és az Óda-idézet minden szavához pontos ellenpárt találnánk valamely Schmitt Jenő-szövegrészben. De természetesen József Attila verse nem szimplán egy kifényesedett szövetű gnosztikus kabát kifordítása, hanem saját szövése és szabása van. Itt van mindjárt, hogy a versben a megnyílás és az alászállás mozgása maga is jól érezhető erotikus töltést kap. De nem maguktól kapják - magukban nézve egy tisztán intellektuális aktust jelenítenek meg, ettől inverz a hasonlat -, hanem az előző sorból háramlik át rájuk: „bejárhatom [...] termékeny tested lankás tájait”. Jóllehet ez csak a képzeletben történik, de a testi jelenlét olyan plaszticitásával, amilyenre csak az erotikus ábránd képes; és a szavak egy erotikus cselekményt, a szerelmi előjátékot mintázzák meg. Innen van, hogy a szavak „libidinózus megszállottság” alá kerülnek, megkötik a „szabadon áramló”, tehát tárgyilag egészen meghatározatlan libidó egy adagját. Egyszerűbben szólva: a szavak szenvedélyessé válnak, olyan szavak, amelyek - „megnyílt értelem” - amúgy inkább a józanságot sugallják. Az „ige” és a „rejtelem” szó ugyan hoz magával egyfajta érzésminőséget, ezt azonban nem nevezném szenvedélynek, inkább áhítatnak és misztikus borzongásnak. Az előző az evangéliumi Igéhez vezet, amely az igazi világosság, és amelyet a sötétség nem fogadott be, de aki megismeri, annak hatalmat ad. De mindkét szónak van egy archaikusabb jelentésrétege is, amely még a mágikus praxis nyomait őrzi, és nem puszta tudákoskodás, ha megjegyezzük, hogy eredetileg a sámánizmus technikai terminusai voltak: József Attila tudta ezt, fontosnak tudta, és szóválasztását bizonyosan befolyásolta. „A költészet névvarázs” - írta volt József Attila 1930-ban.53 Nem firtatom, hogy teoretikusan tartotta-e még magát ehhez a tételhez három év múltán. De a hasonlatban alkotóelemként kétségtelenül ott bujkál a névvarázs vajákossága - együtt a kinyilatkoztatott vallás 53 József Attila magával a „névvarázs” kifejezéssel egyetlen alkalommal élt, az Ady-vízióban (1929): „A költészet a nemzet lelkében ható névvarázs.” (JATC1 1995, 170.) De amit jelöl vele, a költészet mágikus eredetének és hatásmódjának elképzelése az Ihlet és nemzettől jellemzi felfogását, és részben módosított formában jelen van az Irodalom és szocializmus (1930) gondolatmenetében is. - A szerk. 163