Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
(Lehető világ) A József Attila Kosztolányi-bírálatát elemző írást olvasva érzem a leginkább, hogy olvasmányommal kommunikatív viszonyban állok. József Attila költészete bennem hasonló életkorban hasonló imprintinggel rögzült, mint Kosztolányié Veres Andrásban. Engem először a novellista Kosztolányi kapott meg, és verseihez csak később és - legalábbis most úgy rémlik - éppen a József Attila-féle recenzió hatására találtam el. A recenzió önmagában is lenyűgözött - és máig lenyűgöz - fregolitermészetével, amelyet Veres András is rögzít: lehet olvasni elegáns, irodalmiasan simára vasalt impresszionista esszének, és lehet olvasni sokszorosan reflektált, rendkívül szofisztikáit gondolati elemzésnek. Veres András találó kifejezésével élve bizonyos „játékos mesterkedések” adják az írásnak ezt a jellegét, amelyekkel József Attila, hogy úgy mondjam, felszínre rejti a gondolati komplexitást. Veres András az utóbbi kibontására koncentrál, amit jelentős kezdeményezésnek kell ítélni, minthogy a József Attila-irodalomban erre kevés kísérlet történt, és azok is meglehetősen ötletszerűek voltak. Elemzéséből csak egyet emelek ki. A homo moralis és a homo aestheticus Kosztolányi-féle szembeállítását átértelmezve József Attila e bírálatában bevet egy harmadikat, a homo oeconomicus fogalmát, és Veres András megkísérli e fogalom tartalmának kifejtését. „Föltehetően azért van szüksége erre József Attilának - írja -, mert a maga marxista nézőpontjából fontosabbnak (és bizonyosabbnak) tartja a történelmet magyarázni kívánó marxi gazdaságelméletet, mint az ehhez képest másodlagosnak ítélt politikai programot, illetve magatartást.” (206.) Elemzése egy korábbi pontján még élesebben fogalmaz: a Kosztolányi-bírálatban „a marxista álláspont önmagában (mélylélektani kiegészítés nélkül) jelenik meg pozitív alternatívaként...” (202.) Ez az elhatárolás szerintem szükségtelenül és indokolatlanul beszűkíti az értelmezés horizontját. Én úgy látom, hogy a homo oeconomicus fogalma a József Attila által szánt értelemben elengedhetetlenül tartalmazza a lelki háztartásában gazdálkodó embert is. Hadd idézzek a Hort Dezső könyvéről írt recenziójából, mely pár hónappal a Kosztolányi-bírálat után jelent meg. „A történelmi társadalmat - írja itt József Attila - nem a res oeconomica, hanem a homo oeconomicus formálja. A homo oeconomicus alkotja a tudományokat mint ismereteink leggazdaságosabb kifejezéseit és hasonlóképpen a művészeteket is. 188