Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
nak, logikátlanságukkal tüntetnek, mintegy kiemelik, hogy a líra valóban nem tudomány, s összefüggésük logikája jószerével az, hogy a sorvégek rímelnek. A vers logikája ezek szerint a rímjáték volna. És valóban, érzik benne valami rímjátékszerű: a strófa mintha egy előre megadott rímpárhoz szerkesztődött volna hozzá: érik a-logika; dohány-tudomány. A vicc az, hogy az utóbbi rím tényleg adva volt József Attilának, mégpedig Arany János versében: Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Nem ez az egyetlen hely, ahol József Attila „lelepleződik”: rímének előzménye van. Feltolul a kérdés, ismerte-e ezt az Arany-verset (minden bizonnyal igen), vagy gondolt-e rá, amikor saját versét írta (valószínűleg nem).18 Az ilyen kérdéseket azonban bátran mellőzhetjük, ha József Attila szellemében járunk el. A mű megítélésében érdektelen, hogy szerzője mire gondolt, mit akart kifejezni és az efféle, pszichológiai terminusokban megfogalmazott szempont. Csak az számít, hogy amit létrehozott, a mű, érvényes-e önmagában. Legalábbis művészetbölcseleti irataiban és irodalomkritikusi gyakorlatában szigorúan ehhez az elvhez tartotta magát. 18 József Attila Arany című versének keletkezését Németh Andor közlése nyomán korábban 1937-re tették; az újabb szövegkritika 1929-re datálja, amikor a költő Dóczy Jenő Arany János-könyvéről megjelentetett recenzióját is írta. - Meglepett, hogy Szabolcsi Miklós a Toldira vonatkoztatja e vers következő sorait: „Lombozott a por még, ám elült a zaj, [...] a hős el van vetve, teremni muszáj.” (Szabolcsi Miklós, „Kemény a menny”. Jo'zseJAttila élete és pályája 1927-1930, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992, 458.) Számomra mindig nyilvánvalónak tűnt, hogy itt Petőfire és a levert szabadságharcra történik utalás, és ezt csak megerősíti az „elült a zaj”-ra következő sor: „elfúlt a homokban a sziklamoraj”. Ezért lehet Arany példa a háború és forradalmak és Ady utáni költőnemzedéknek: a vers világosan erről szól. Ez a gondolat tényleg az 1929 körüli József Attilára vall. 74