Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
kevés dohányú”: egy apró nyelvi igazítás rajta, hogy jobban simuljon az elmondandó helyzet idomaihoz, s máris kész a tudománya-dohánya rím. A „dohányon” is esik egy szűkítés, amely egy másik szólásból jön át: „Nincs hozzá vágott dohánya”, vagyis magához való esze. S a „mi haszna” kérdésre sem csak azért tudjuk a választ, mert költői kérdés, hanem mert egyberántva azonos egy népnyelvi idiómával, amely maga a válasz. Az indító versszak csekély eltéréssel megismétlődik záró szakaszként: az ízesebb köznyelvbe jól beágyazva szilárdan áll ezzel a vers eleje és vége, voltaképpen az egész kompozíció, most már csak ki kell tölteni a közbülső részt, versbe szedni az anekdotát. József Attilánál a dohány-tudomány rímnek nincs ilyen közvetlen nyelvi beágyazottsága. Az előzmény feltárása ezt a jellegét nem tünteti el, de segíthet szavakba foglalni azt a meglevő érzésünket, hogy a sorok ekkénti összecsendítése mégsem egészen légből kapott, több mint puszta hangzat. Ehhez kissé tágítsuk a blendét, s most láthatóvá válik, hogy míg Arany Jánosnál a tudomány és a vágott dohány rímel össze, addig József Attilánál a leveles dohány és a nem tudomány. Aranynál a versformula köznyelvi fordulatokból nő ki, József Attilánál mintha valamiféle nyelvi kombinatorika intézné a szerkesztést a következő mondat alapján: Ha a tudományhoz a vágott dohány rendelhető, a nem tudományhoz a vágatlan dohány. A terminusok negációja és egyben sorrendjük megcserélése: ez a kontrapozíciónak nevezett logikai alakzat, amely érvényes következtetések alapjául szolgál. Az iménti mondat természetesen nincs a versben, elemzéssel kinyert preparátum. József Attila dohánya nem szárított-vágott készítmény, hanem a kertjében érik és leveledzik - s hajt logikai alakzatot. Ihlet és eszmélet „A gondolat, mint jelenség - írta József Attila 1929-ben -, valóban lélektani tény, azonban valamikor olyan szelek is fújdogáltak, hogy a gondolat csupán az ítélet valósága, az ítéletet abban az elfeledett kertben is megvizsgálhatni, hogy nem fontos, kigondolta, ám lényeges, hogy foglal-e magában érvényességet [...] minderre csak esernyőjüket 76