Gyertyán Ervin: Visszajátszás (Budapest, 2008)

A patyomkin ország

nem tudó zsidó munkanélkülieknek, akik számára ez a betevő falatot jelentette. De hogy hol, kinél kell ezt a pénzt deponálni, azt Gábor sem tudta. A problémámat első tolmácsom, Szása Gerskovics oldotta meg, a lelkemre kötve, hogy senkinek sem beszélhetek erről, mert az neki legalábbis az állásába kerülne, de lehet, hogy nagyobb megtorlást is vonna maga után. Persze én sem kívántam ezt magyar kollegáim or­rára kötni. Moszkvában megspórolt pénzemet éveken át magam is erre a célra ajánlottam fel. Legjobb moszkvai barátom Szása Gerskovics lett. Szása szovjet katonaként a második világháborúban vetődött el Magyarországra, s itt valahogy beleszeretett a magyar kultúrába. Ott­hon tanult meg magyarul, de ez csak a kiejtésén érződött. Hidas An­tal és első felesége, Szántó Judit leánya, akit az apja kivitetett, volt a tanítója, aki egy időben anyja mellett József Attilával is együtt élt, s aki a nagy költőt valahogy közelebbinek érezte magához, mint dilettáns költő szülőjét. József Attila versei iránti, alighanem anyjától örökölt ra­jongását tanítványaira, így Szására is átvitte, aki élethivatásának érez­te, hogy fordítóként, esszé-, és tanulmányíróként a magyar kultúrát közvetítse a Szovjetunióba. Különösen a színház és a drámairodalom állt közel hozzá, de nagy költőinket és filmrendezőinket is szerette. József Attila kiemelt jelentőségű volt számára, s ez az én szememben, aki már a József Attila-kutatás és a József Attila-rehabilitáció sűrűjé­ben éltem, a legjobb ajánlólevél volt. Amíg ugyanis én itthon Révai el­len hadakoztam József Attila teljes elismeréséért, Szása a szovjet írószö­vetségben vívta szinte ugyanezt a harcot Hidas Antal ellen, aki minden áron, még rágalmak árán is meg kívánta őrizni a maga számára a nagy magyar proletárköltő emigránsként szerzett szovjet hírnevét, s ennek a legnagyobb akadályát - nem ok nélkül - éppen József Attilában lát­ta. Hogy azonos elkötelezettségünk Szásával barátokká tett bennün­ket, az szinte magától értetődik. Szása figyelemmel kísérte az én tevé­kenységemet is. Emlékezetes számomra Jancsó Miklós parabolái című, a Filmtudományi Intézet sorozatában megjelentetett könyvecskémről írt értő és elismerő bírálata, amelyet az Iszkusztvo Kinóban publikált és a kedvemért magyarra is lefordított. Szovjetunióbeli utazásaimat is a szövetség tette lehetővé, amely a fesztiválok után gyakran elvitte a vendégeket valamelyik köztársasági 78

Next