Gyertyán Ervin: Visszajátszás (Budapest, 2008)
A patyomkin ország
nem tudó zsidó munkanélkülieknek, akik számára ez a betevő falatot jelentette. De hogy hol, kinél kell ezt a pénzt deponálni, azt Gábor sem tudta. A problémámat első tolmácsom, Szása Gerskovics oldotta meg, a lelkemre kötve, hogy senkinek sem beszélhetek erről, mert az neki legalábbis az állásába kerülne, de lehet, hogy nagyobb megtorlást is vonna maga után. Persze én sem kívántam ezt magyar kollegáim orrára kötni. Moszkvában megspórolt pénzemet éveken át magam is erre a célra ajánlottam fel. Legjobb moszkvai barátom Szása Gerskovics lett. Szása szovjet katonaként a második világháborúban vetődött el Magyarországra, s itt valahogy beleszeretett a magyar kultúrába. Otthon tanult meg magyarul, de ez csak a kiejtésén érződött. Hidas Antal és első felesége, Szántó Judit leánya, akit az apja kivitetett, volt a tanítója, aki egy időben anyja mellett József Attilával is együtt élt, s aki a nagy költőt valahogy közelebbinek érezte magához, mint dilettáns költő szülőjét. József Attila versei iránti, alighanem anyjától örökölt rajongását tanítványaira, így Szására is átvitte, aki élethivatásának érezte, hogy fordítóként, esszé-, és tanulmányíróként a magyar kultúrát közvetítse a Szovjetunióba. Különösen a színház és a drámairodalom állt közel hozzá, de nagy költőinket és filmrendezőinket is szerette. József Attila kiemelt jelentőségű volt számára, s ez az én szememben, aki már a József Attila-kutatás és a József Attila-rehabilitáció sűrűjében éltem, a legjobb ajánlólevél volt. Amíg ugyanis én itthon Révai ellen hadakoztam József Attila teljes elismeréséért, Szása a szovjet írószövetségben vívta szinte ugyanezt a harcot Hidas Antal ellen, aki minden áron, még rágalmak árán is meg kívánta őrizni a maga számára a nagy magyar proletárköltő emigránsként szerzett szovjet hírnevét, s ennek a legnagyobb akadályát - nem ok nélkül - éppen József Attilában látta. Hogy azonos elkötelezettségünk Szásával barátokká tett bennünket, az szinte magától értetődik. Szása figyelemmel kísérte az én tevékenységemet is. Emlékezetes számomra Jancsó Miklós parabolái című, a Filmtudományi Intézet sorozatában megjelentetett könyvecskémről írt értő és elismerő bírálata, amelyet az Iszkusztvo Kinóban publikált és a kedvemért magyarra is lefordított. Szovjetunióbeli utazásaimat is a szövetség tette lehetővé, amely a fesztiválok után gyakran elvitte a vendégeket valamelyik köztársasági 78