Horváth Iván - Tverdota György: Miért fáj ma is? Az ismeretlen József Attila (Budapest, 1992)
Pszichológia
munkás szintetikus úton való előállításának műhelyfogásain keresztül mutatja be. A József Attila védjegyet számtalan művelődési intézmény viseli; a költő születésnapja a magyar kultúrpolitika jeles dátuma. József Attila a magyar proletárköltő, halálával a két világháború közötti történelem mártírja, kinek valós személyét és vonásait az emberi okokon kívül a politika hálószobatitkait elfüggönyöző több évtizedes levéltári zárolás is óvja az irányíthatatlanul tárgyilagos tekintetektől-véleményektől. Ezt a szinte mauzóleumi őrizetet (csodálkozunk-e?) éppen a költő mozgalmár-szerelme, Szántó Judit, a hivatalos özvegy végezte soká. Vessük egybe Szántó Juditnak, a költőt nagyon értő Fejtő Ferenc iránti kirohanását (1986, 120-121.) az Emlékkönyv zárolt könyvtári példányaihoz utólag csatolt diszkrét bájú, stencilezett használati utasításának hangjával : „(...) Mindezen felül : a kötetben több, utóbb árulóvá lett vagy disszidált személyről esik szó, több, József Attila egyes ellentmondásos korszakára vonatkozó közlés található. Mindez indokolttá teszi, hogy József Attila Emlékkönyvet ne a legszélesebb olvasóréteg, hanem a kérdést tanulmányozó kutatók, írók, tanárok tanulmányozzák, akik a kötetet kellő kritikával kísérik.” (Szabolcs Miklós, é.n.) Leegyszerűsített és az életnagyságnál nagyobbra formált képek minden fontos alkotóról kialakulhatnak, ez József Attila esetében is így történt. Személye azonban különös módón mégis ellenáll az intézményesített kisajátítási kísérleteknek, amit jól mutat, hogy az évtizedek múlásával mit sem csökken a mű és a művet megalkotó, a mű mögötti ember iránti érdeklődés. Úgy gondolom, olyan ember életrajzát, személyiségét hihetően, emberileg megérthetően rekonstruálni, mint József Attila volt, komoly pszichológiai, irodalomtörténeti, párttörténeti, kultúrpolitikai „hántoló és hántoló” munkát igényel, ami természetesen folyik, ám a vélemények divergálnak az érdeklődés, az ismeretek, a politikai stb. álláspontok mellett sok, személyhez kötött szempont szerint is. József Attilát az apparátus olyan módon államosította, hogy a róla kialakított képünket a korszak irodalompolitikája és egyálta-44