Jeney Éva: Nyitott könyv (Budapest, 2012)
A biblioterápia irodalomelmélete
tekinteni. A Szabad ötletek jegyzékéről írott tanulmányok sokasága és sokfélesége napnál világosabban mutatja meg, mennyire megzavarhatja, felbolygathatja olvasási szokásainkat egy olyan szöveg, amely látszólag a betegség kórtanát írja le, de egyidejűleg a műalkotás ismérveinek is megfelelni látszik. 1978-ban jelent meg Egy elmebeteg nő naplója címen az az írás12, amelyet Csáth Géza Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa címen még dr. Brenner József néven, azaz születési nevén közölt 1912-ben. Az eredetileg elmekórtani tanulmány az addig inkább irodalmárok körében olvasott Csáth-írást hozzáférhetővé tette nagyobb közönség számára is, s különös tekintettel a mellékelt naplóra, irodalomként is kezdték olvasni. Szász János Ópium. Egy elmebeteg nő naplója címmel úgy készített filmet ennek a naplónak és más Csáth-szövegeknek az alapján, hogy Csáth életére visszautalva a morfiumtól nem független írásfíiggés, az írás szabadító és halálba kergető hatalmát tette meg központi témává. A fűmben Brenner orvosként dolgozik az elmegyógyintézetben. írói ambíciói ellenére hosszú ideje alkotói válságban szenved, egy sort sem képes papírra vetni. Emiatt nyúl a morfiumhoz. Ekkor új beteget bíznak rá, a huszonnyolc éves Gizellát, aki megszállottan írja naplóját, gyakorlatilag képtelen az írástól elszakadni, minden szabad felületet megtölt betűkkel. Csakhogy az írás dühét valami beléköltözött gonosz erőnek tulajdonítja. Brenner doktoron egyrészt eluralkodik a féltékenység, másrészt beleszeret a páciensbe. A szerelmét viszonozni kész nővel igen sajátos, beteges érzéki kapcsolatba keveredik: a férfi ugyanis a nő testén keresztül akar kapcsolatba lépni a Gonosszal, és visszaszerezni saját képességét az írásra. József Attila és Csáth Géza példája is határesetnek számít mindenekelőtt az értelmezési felségterület szempontjából irodalmi mű és dokumentum, esztétikai érték és kórleírás, patoló12 Egy elmebeteg nő naplója. Csáth Géza ismeretlen orvosi tanulmánya,, a szöveget gondozta és s.a.r. Szajbély Mihály, Budapest, Magvető, 1978. 184