Jeney Éva: Nyitott könyv (Budapest, 2012)
A biblioterápia irodalomelmélete
Az írás, a nyomtatás az én eszemet, az én szívemet helyettesíti, és vajon igyekeznék-e beszélni, ha homlokom, mellem előtt ablakocskát helyeznének el, úgyhogy az, akinek egyenként szeretném gondolataimat előadni, egyenként érzelmeimet átnyújtani, mindig előre tudhatná, hova akarok kilyukadni? Valahányszor valaki a könyvembe néz, úgy érzem magamat, mintha kettészakítanának.'1 Az írástevékenység hatásának szépirodalmi és szakirodalmi értelmezése is igen sokféle lehet. Valamely értékes alkotás elemzésekor, értelmezésekor a szerzői motiváció vagy éppen szándék nem különösebben firtatandó. Ha a műnek önértéket tulajdonítunk, úgy annak, hogy alkotója alkotás közben gyógyult-e, nem-e, nincs különösebb jelentősége. Az alkotási folyamat mintája a fontosabb. Kétséget kizáróan más a helyzet olyan sokat vitatott szövegek esetében, mint amilyen például József Attila 1936-ban írt Szabad ötletek jegyzéke két ülésben című írása. Az 1990-es megjelenésig9 10 11 magának a kiadásnak a megvalósulását, de a szöveg értelmezéseit ezután is döntően befolyásolta egyrészt létrejöttének, másrészt műfaji besorolhatóságának problematikussága. Füzet? Könyv? Napló? Vers? A szakirodalom mindezekkel a címkékkel ellátta már akkor is, mikor még csak korlátozott nyilvánosság számára volt hozzáférhető. Szakemberek sokasága vitatta, miként is olvasható és vizsgálható, hogy orvosi dokumentumnak s mint ilyent analitikus, önterápiás írásnak, „egy kívánatos terápiás modell prototípusának”,'' titkos naplónak vagy műalkotásnak, szürrealista szabadversnek kell-e 9 Goethe, Vonzások és választások, ford. Vas István, in, Szépprózai müvek, Budapest, Európa, 1983, 163. 10 József Attila, Szabad ötletek jegyzéke két ülésben, Budapest, Atlantisz, 1990. 11 Valachi Anna, „Láttam, hogy a múlt meghasadt”. Terápiás modellből mágikus önteremtési rítus, in Thalassa, 11/2-3 (2000) 3-26. http://orange.mtapi.hU/thalassa/200023/tanulmny/01 valachi.htm 183