Jeney Éva: Nyitott könyv (Budapest, 2012)
A biblioterápia irodalomelmélete
sorba, hanem e gondolatokat egyúttal a befogadó felé irányítják. A végpontról kifutnak az olvasó irányába. Az írás indítéka nem csupán az, hogy gondolatainkat eligazítsuk, hanem az is, hogy e gondolatokat máshoz továbbítsuk. Valamely iromány csak akkor éri el rejtett célját, ha valaki mást - az olvasót - érinti. Az írás nemcsak gondolati, befelé forduló gesztus, hanem kifejező, kifelé irányuló (politikai) gesztus is. Aki ír, saját bensőjébe hatol, ugyanakkor kifelé is hat embertársára. Ez az ellentmondásos hatás kölcsönzi az írásnak azt a feszültséget, amelynek köszönhetően a nyugati kultúrát hordozó és terjesztő kóddá vált, és amelytől e kultúra oly átütő erőre tett szert.14 Egyes szám első személyben A Marcel Proust-jelenség nemcsak a pszichológiában érdekelt értelmezőket foglalkoztatta, hanem sok más szakembert is. Köztük előkelő helyet foglalnak el azok, akik Proust és az olvasás, Proust és az írás-önéletírás sajátságos viszonyával foglalkoztak. Proust többször bírálta Sainte-Beuve-öt, aki a filológiai ismeretektől az íróról keringő anekdotákig minden apróságot fontosnak tartott a műalkotások elemzéséhez. De, amint a föntebb idézett példák szinte mindegyike bizonyítja, az értelmezőknek általában nehéz eltekinteni az életrajzi adatoktól, amint nehéz elkülöníteni a biográfiai írót az írói éntől vagy a narrátortól. Az eltűnt idő nyomában főhősét ráadásul Marcelnak hívják, az elbeszélés egyes szám első személyü, s ez bárkit könnyen csapdába ejthet. Mindannyian ismerjük azt az olvasói közhiedelmet, mely szerint az első személyü elbeszélés szavai közvetlenül a mű szerzőjének a hangján szólnak. És ez a közhiedelem akkor is 14 Flusser, Vilém, Az írás. Van-e jövője az írásnak? ford. Tillmann, József Attila-JÓSVAI Lídia. Lásd: http://artpool.hu/Flusser/Iras/01 .html 186