Kis Tamás: Közös bölcsőnk, Európa (Budapest, 2013)
III. Érett és kései középkor
Ez az idő- és térfelfogás alapvetően más társadalmi rétegek esetében sem különbözött, kivéve talán a helyzetüknél fogva állandóan mozgásban lévőket, így a kereskedőket vagy a vándordiákokat. A városokban a toronyórák jelezték az idő múlását. Az ütő- és kerekes órák szerkezetét egyes források szerint Gcrbert d’Aurillac, az észak-itáliai Bobbio apátja találta fel; a korának egyik legműveltebb embereként ismert férfiú II. Szilveszter néven a történelem első francia származású pápájaként vezette az egyházat az ezredfordulón. Egy közbevetés. A harangzúgáshoz kötődik egy magyar vonatkozású eseménnyel összefüggésben elterjedt szokás. Történt, hogy a török Bizánc bevételén felbuzdulva 1456-ban nagy haddal végigvonult a Balkánon, és ostromolni kezdte Magyarország akkori déli kapuját, Nándorfehérvárt (ma Belgrád). A török győzelem messze ható következménnyel járt volna, mert a város bevétele esetén akadálytalanul nyomulhattak volna tovább Közép-Európába. A hősiesen küzdő magyar és más nemzetbéli katonák és a török küzdelmét ezért feszülten figyelte Európa. III. Callixtus pápa június 29-én bullában rendelte el a déli harangkongatást avégett, hogy a keresztény világban minden délben imádkozzanak a török elleni harc eredményességéért, a török feletti győzelemért. A bulla, illetve a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette várvédők július 22-i diadalának híre sok helyre majdnem egyszerre érkezett meg. Bécsben például július 31-én hirdették ki a pápai bullát, és másnap érkezett meg a győzelem híre, míg Budán pont fordítva történt: már július 28-án tudtak a török feletti győzelemről, a pápai rendelet csak ezután érkezett meg. A magyar történelmi tudatban a déli harangszó elrendelése a nándorfehérvári diadal emlékének megörökítéséhez kötődik, ezzel szemben a valóság az, hogy a pápai bulla a győzelemért, a védők lelki üdvéért rendeltetett el. A déli harangszó tehát valóban a nándorfehérvári hősökhöz kapcsolódik, bár némiképp másként, mint az köztudott. A déli haragszót végül 1500-ban rendelte el VI. Sándor pápa azzal, hogy minden délben konduljanak meg a harangok, megújítva III. Callixtus bulláját.48 A harangok azóta is minden délben megkondulnak a keresztény világban, kivéve a nagypénteket és a nagyszombatot, amikor Rómába mennek. Visszatérve a mindennapok világára, a polgárság a falusi lakossághoz hasonlóan keményen megdolgozott a megélhetéséért. A kézművesek reggeltől napestig szorgoskodtak műhelyeikben, és a kereskedők számára is csak a folyamatos munka eredményezett jövedelmet. A parasztság és a polgárság rendszeres találkozóhelye volt a vásár. A városi lakosság életkörülményei fe■“ Cseh Valentin, Nándorfehérvár ostroma 1456, Keszthely, Compactor Könyvkiadó, 2007,199-200. 111