Klaniczay Gábor: A boszorkányüldözés története - Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 13. (Budapest, 2022)
Boszorkányüldözés Magyarországon és Közép-Európában
283 A kolozsvári boszorkányperek értelmezésében az elmúlt évtizedekben a legtöbb új történetírói megfigyelés Kiss András nevéhez fűződött. Az 1582-1584-beli kolozsvári boszorkányperek genezise címmel 1988-ban előadást tartott az MTA Néprajzi Kutatóintézetében a város prokurátorának, Igyártó Györgynek Rengő Anna és társai elleni vádaskodásáról. A legrégibb ismert kolozsvári boszorkányper jegyzőkönyvet, Kewmies (Kőműves) Prisca bába 1565-ös perét megjelentette.29 Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című könyve 30 mindehhez hozzáillesztette a boszorkányvádaskodásokkal egybefüggő s az azok mögötti konfliktusokat sokszor megmagyarázó másféle bírósági forrásokat, mindenekelőtt a paráznasági perek dokumentumait; munkacsoportunk kiadványsorozatának harmadik kötetében Kiss András mintegy kilencven további erdélyi boszorkánypert tett közzé, és több tanulmányban elemezte a kolozsvári boszorkányperek társadalmi kontextusát.31 Fontos levéltári adatokat, értékes perszövegrészleteket tett közzé Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tárban a bűvölés..., boszorkány... címszavaknál.32 Komáromi Tünde egy érdekes cikkben „hat boszorkány rontásait” elemezte az 1584-es esztendő dokumentumai alapján.33 A Korunk tematikus számában én is írtam róluk 2005-ben,34 és ugyanitt Pakó László újabb érdekes dokumentumokat jelentetett meg egy 1592-1595-ban lefolytatott kolozsvári boszorkányper anyagából.35 Mindezekből a forráskiadványokból és elemzésekből 1565 és 1615 között Kolozsváron huszonhét bevádolt boszorkányról és tizennégyük megégetéséről szerezhetünk tudomást (de kettő kivételével a többieknél sem lehetünk biztosak a felmentésben, csupán azt tudjuk, hogy nem maradt fenn ítélet). Nem foglalkozom itt azzal, hogy bemutassam azokat az összetett okokat, amelyek a boszorkányperek felbukkanásához vezettek: a XVI. századi Erdély vallási és társadalmi feszültségeit (a reformációval és mindenekelőtt az antitrinitarizmus, az unitáriusok jelentkezésével járó hitvitákat, a városon belüli etnikai konfliktusokat, a városba nagy számban beköltöző plebejusréteg nehéz beilleszkedését), s a mindebből következő szomszédsági ellentéteket, 29 Kiss András: „Ante Claram Boci” (Egy 1565-beli ismeretlen kolozsvári boszorkányper). In Balázs Mihály-Font Zsuzsa-Keserű Gizella-Ötvös Péter (szerk.): Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére. Szeged: József Attila Tudományegyetem, 1997. 281-298; a per szövege újranyomva: Bessenyei József (szerk.): A magyarországi boszorkányság forrásai II. Budapest: Balassi, 2000. 44-46 és Kiss-Pakó-Tóth G., 56-61; a cikk újraközölve: Kiss András: Más források - más értelmezések. Marosvásárhely: Mentor, 2003. 289-290. 30 Kiss András (vál., szerk.): Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák. Bukarest-Kolozsvár: Kriterion, 1999. 31 Kiss-Pál Antal: A magyarországi boszorkányság forrásai. III. 32 Szabó T. Attila (szerk.): Erdélyi magyar szótörténeti tár. II. Bukarest: Kriterion, 1976. 33 Komáromi Tünde: Hat boszorkány rontásai. Kolozsvár, 1584. In Szabó A. Töhötöm: Életutak és életmódok. Kolozsvár: Kriza János Néprajzi Társaság, 2002. 5-41. 34 Klaniczay Gábor: A boszorkányvád mozgatórugói. Gondolatok az első kolozsvári boszorkányperek kapcsán. Korunk, Harmadik folyam, 16 (2005/5), 27-38. 35 Pakó László: Bíróság elé került boszorkányvádaskodás Kolozsvárt, 1592-1593. Korunk, Harmadik folyam, 16 (1995/5), 98-107.