Klaniczay Gábor: A boszorkányüldözés története - Vallásantropológiai tanulmányok Közép-Kelet-Európából 13. (Budapest, 2022)
Szentek, sámánok, boszorkányok és ördögök
95 Kapisztrán János korának kiemelkedő jelentőségű prédikátora volt. A husziták kérlelhetetlen ellenfeleként s az 1456-os nándorfehérvári győzelemhez vezető, az oszmán-török birodalom ellen viselt keresztes háború egyik szervezőjeként vált ismertté. A nándorfehérvári csata után kitört járványban életét vesztette, az újlaki ferences kolostorban halt meg. Nem sokkal később mint szentet kezdték tisztelni, kultusza alakult ki, s a középkori Magyarországon ő volt Árpád-házi Szent Margit után a második, akinek szentté avatása érdekében vizsgálat indult a neki tulajdonított csodák összegyűjtésére és a tanúvallomások lejegyzésére (1457-1461). Margit csodái mellett ez a későbbiekben is bővített, terjedelmes anyag az, amely lehetővé teszi, hogy a benne foglalt csodák narratív struktúráját s főként a büntetőcsodák felépítését közelebbről is szemügyre vehessük.30 Röviden felidézem Kapisztrán János büntetőcsodáit - úgy tűnik, ő különösen gyakran folyamodott ehhez az eszközhöz. E csodák egy részét még életében tette (ami megerősíti azt a Margit esetében tett megfigyelést, miszerint a büntetőcsodák a szent természetfeletti hatalmának inkább személyes és ambivalens aspektusát fejezik ki). A büntetőcsodák gyakran a jóslat formáját öltötték magukra: a prédikátor megjövendölte, milyen balsors vár arra, aki akaratával vagy véleményével szembe merészel szállni. A csodás büntetések különösen súlyosak lehettek, ha az ellenfelet egyszerre többféle bűn elkövetésével is vádolni lehetett - kigúnyolta a szentet és a vallást általában, eretnek módon megszentségtelenített bizonyos rituális tárgyakat, vakmerően ragaszkodott ellenvéleményéhez, ilyenkor a büntetés akár azonnali halál formájában is érkezhetett, vagyis korántsem volt enyhébb, mint amit hasonló bűnökért a világi bíróságok róttak volna ki. Kapisztrán János büntetőcsodái az analógián alapuló büntetés hasonló jellegzetességeit mutatják, mint Margitéi. Egy pap hamisan vádol másokat paráználkodással - ő maga is a paráznaság bűnébe esik; egy férj azt kívánja, hogy feleségét betegség pusztítsa el, az asszony azonban meggyógyul, mert elzarándokol a szent kegyhelyéhez, s a férj betegszik meg ugyanabban a bajban. A szent csodatévő hatalmának ambivalens voltáról nemcsak a büntetőcsodák tanúskodnak, hanem másféle természetfeletti jelenségek is. A X. és a XII. században még igen népszerű volt a „szentek megalázásának” különös rítusa, amelynek során az ereklyéket fizikai eszközökkel (oltárról levéve, földre téve, tövis közé rakva) vagy liturgikus, 30 Az egyik, száznyolcvankilenc csodát tartalmazó gyűjtemény kiadása: Ive Mazuran (ed.): Cudesa Ivana Kapistrana. Miracula Ioannis Capistrano. Ilok. A. D. 1460. Osijek, 1972. (Fontos históriám Essekini et Slaviniae spectantes, 4); Fügedi Erik: Kapisztranói János csodái. A jegyzőkönyvek társadalomtörténeti tanulságai. Századok, 111 (1977), 847-898. A cikk írása idején készült tanítványom, Stanko Andric The Miracles of St. John Capistran című disszertációja [megjelent: Budapest: CEU Press, 2000; magyarul: Kapisztrán Szent János csodái. Budapest: METEM, 2009]. Az ő kutatásai hívták fel a figyelmemet a Christophoro Varese és Nicolaus de Fara Kapisztrán-életrajzaiban lejegyzett csodákra. Az életrajzok kiadása: AASS Oct X. Luca Wadding: Annales Minorum seutrium Ordinum a S. Francisco institutorum. Quaracchi: Roma, 1931-1934. vol XII. 429 skk. [Kapisztrán csodáinak részletesebb elemzése: Klaniczay Gábor: Kapisztrán és a ferences obszervancia csodafelfogása. In Kálmán Peregrin-Veszprémy László (szerk.): Európa védelmében. Kapisztrán Szent János és a nándorfehérvári diadal emlékezete. Budapest: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2013. 72-81.]