Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon (Budapest, 1997)
Az államosított könyvkiadás és könyvkereskedelem négy évtizede (1949-1989)
rehajtása során a szovjet katonai vezetés alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság országos méretekben olyan túlkapásokat követett el, aminek következtében magyar részről Keresztury Dezső, az akkori magyar kultuszminiszter, valamint Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke, sőt Rákosi Mátyás közbenjárását kérték, aki egyenesen Szviridov altábornagynál emelt szót. Az is megtörtént, hogy szovjet tisztek keresték fel a nagy könyvtárakat és a könyvállományból a számukra nem rokonszenves könyveket önhatalmúlag kidobálták. Hasonlóképpen jártak el könyvkiadók és könyvkereskedők raktáraiban is, ahol gyakran a könyvekben található képeket tépték ki. A beszolgáltatás hajszolása miatt a beszolgáltatott és elpusztított könyvek között sok nem fasiszta kiadvány - főként tankönyv is megsemmisült.2 Ugyancsak a berendezkedő totalitárius rendszer túlkapásainak és kultúrálatlanságának váltak áldozataivá a magyarországi szerzetesrendek régi és értékes könyvekben gazdag könyvtárai is. A rendek 1950-ben bekövetkezett feloszlatásával e gyűjtemények már akkor jelentős károkat szenvedtek, amikor egy ideig gazdátlanul maradva, senki sem törődött sorsukkal. Később azáltal, hogy e könyvtárak megmaradt állományát ömlesztve összegyűjtötték, majd az egyes könyveket az ország nagyobb állami könyvtárai között szétosztották, legalább az értékek egy részét megkímélték a pusztulástól, bár az eredeti gyűjtemények rekonstruálása ezáltal szinte lehetetlenné vált.3 Szerencsére a nagy egyházi könyvtárak közül az érseki, püspöki, egyházmegyei és kollégiumi gyűjtemények állományai viszonylag épségben úszták meg a háborús viszontagságokat, bár pl. a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának legnagyobb könyvészeti értékei - melyeket egy fővárosi pénzintézet trezorjában helyeztek el - a szovjet könyvharácsolás áldozatai lettek: az elvitt kötetek mindmáig az oroszországi nyizsnyij-novgorodi könyvtárban találhatók. A koalíciós időkben, 1945-1948 között a könyvkereskedelem jelentős része még magánkézben volt. A háborús pusztítások és egyéb megpróbáltatások miatt azonban a régi könyvesboltok csak nehezen tudtak újból kereskedelemmel foglalkozni. Az első megújuló fővárosi könyvkereskedés a Magyar Kommunista Párt József Attila könyvesboltja volt a Teréz körúton. Rövidesen újjászervezték a Népszava Könyvkiadót és Könyvesboltot is, amely mögött - legalábbis a párt szétveréséig - a Szociáldemokrata Párt állt, majd 1948-tól mindkettőt a Szakszervezeti Tanács vette át. Megnyitották kapuikat országszerte a kisebb könyvesboltok és antikváriumok is azzal a szerény könyvkészlettel, amit sikerült a háborús megráz140