Kókay György: A könyvkereskedelem Magyarországon (Budapest, 1997)

Az államosított könyvkiadás és könyvkereskedelem négy évtizede (1949-1989)

rehajtása során a szovjet katonai vezetés alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság országos méretekben olyan túlkapásokat követett el, aminek következtében magyar részről Keresztury Dezső, az akkori magyar kul­tuszminiszter, valamint Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke, sőt Rákosi Mátyás közbenjárását kérték, aki egyenesen Szviridov altábornagynál emelt szót. Az is megtörtént, hogy szovjet tisztek keresték fel a nagy könyvtárakat és a könyvállományból a számukra nem rokonszenves köny­veket önhatalmúlag kidobálták. Hasonlóképpen jártak el könyvkiadók és könyvkereskedők raktáraiban is, ahol gyakran a könyvekben található képeket tépték ki. A beszolgáltatás hajszolása miatt a beszolgáltatott és elpusztított könyvek között sok nem fasiszta kiadvány - főként tankönyv is megsemmisült.2 Ugyancsak a berendezkedő totalitárius rendszer túlkapásainak és kul­­túrálatlanságának váltak áldozataivá a magyarországi szerzetesrendek régi és értékes könyvekben gazdag könyvtárai is. A rendek 1950-ben bekövet­kezett feloszlatásával e gyűjtemények már akkor jelentős károkat szen­vedtek, amikor egy ideig gazdátlanul maradva, senki sem törődött sorsuk­kal. Később azáltal, hogy e könyvtárak megmaradt állományát ömlesztve összegyűjtötték, majd az egyes könyveket az ország nagyobb állami könyvtárai között szétosztották, legalább az értékek egy részét megkímél­ték a pusztulástól, bár az eredeti gyűjtemények rekonstruálása ezáltal szinte lehetetlenné vált.3 Szerencsére a nagy egyházi könyvtárak közül az érseki, püspöki, egyházmegyei és kollégiumi gyűjtemények állományai viszonylag épségben úszták meg a háborús viszontagságokat, bár pl. a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának legnagyobb köny­vészeti értékei - melyeket egy fővárosi pénzintézet trezorjában helyeztek el - a szovjet könyvharácsolás áldozatai lettek: az elvitt kötetek mindmáig az oroszországi nyizsnyij-novgorodi könyvtárban találhatók. A koalíciós időkben, 1945-1948 között a könyvkereskedelem jelentős része még magánkézben volt. A háborús pusztítások és egyéb megpróbál­tatások miatt azonban a régi könyvesboltok csak nehezen tudtak újból kereskedelemmel foglalkozni. Az első megújuló fővárosi könyvkereske­dés a Magyar Kommunista Párt József Attila könyvesboltja volt a Teréz körúton. Rövidesen újjászervezték a Népszava Könyvkiadót és Könyves­boltot is, amely mögött - legalábbis a párt szétveréséig - a Szociáldemok­rata Párt állt, majd 1948-tól mindkettőt a Szakszervezeti Tanács vette át. Megnyitották kapuikat országszerte a kisebb könyvesboltok és antikváriu­mok is azzal a szerény könyvkészlettel, amit sikerült a háborús megráz­140

Next