Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor III., falkonéta - halászat - MAMŰL 3. (Budapest, 2005)
H
457 hadügy A huszita harcmodorral való megismerkedés a taktika átalakulását vonta maga után az európai seregekben: mindenütt megnőtt a —»gyalogság és a tűzfegyverekkel ellátott harci szekerek szerepe. Mo. katonai veszélyeztetettségével, a török elleni védekezés szükségességével és Luxemburgi Zsigmondnak a technikai újítások iránti fogékonyságával is magyarázhatjuk a tűzszerészet és a lőfegyverek gyors térhódítását Mo.-on. Zsigmond személyesen is kapcsolatban állt tüzérségi hadtudományi művek szerzőivel (-»■hadtudományi irodalom), s uralkodása második felében sokat tett a tűzszerészet meghonosításáért. Az erdélyi szász származású tüzérek 15-16. sz.-i hírnevére mi sem vet élesebb fényt, mint Bizánc bevételében játszott szerepük. A 15. sz. legkiválóbb hadvezére, -»Hunyadi János sem bírt a törökkel nyílt mezei csatákban, sőt súlyos vereségeket szenvedett (Várna, Rigómező), a hosszú hadjárat Szófiáig tartó menetelése (1443— 44) és a Nándorfehérvárnál kivívott győzelem (1456) mégis visszadta a győzelembe vetett hitet, s fél évszázaddal meghosszabbította a török-magyar állóháború időszakát. Hunyadi itáliai és cseho.-i tapasztalatai is magyarázhatják, hogy a magyar hadvezérek közül elsőként ismerte fel - a huszita szekérvárak mellett - a gyalogságban és a tábori —»tüzérségben rejlő lehetőségeket. Az Oszmán Birodalommal szembeni offenzív kísérletei — az erőviszonyok kiegyenlítetlensége miatt mégis sorra kudarchoz vezettek. Csak Szerbiát sikerült visszafoglalnia s az ország déli és keleti előterében clhelyezkedő balkáni alakulatok (Moldva, Havasalföld, Bosznia) magyar orientációját megerősítenie. Hunyadi János legnagyobb katonai eredménye az volt, hogy biztosítani tudta a Zsigmond-kor legfontosabb katonai örökségét, a magyar határvédelmi szervezetet. Mátyás alatt a nehézfegyverzetű zsoldosokat is alkalmazó magyar hadszervezet európai színvonalú volt, de az állandó zsoldossereg fenntartása Mo. számára huzamosan el nem viselhető terhet jelentett. Mátyás halála után a hadszervezet korszerűsítése abba is maradt, az ország erőforrásait teljesen lekötötte az Erdélytől az Adriáig húzódó 2000 km hosszú védelmi vonal fenntartása. Ezt a Zsigmond-kor óta fennálló határvédelmi rendszert Mátyás boszniai várak bekebelezésével egészítette ki, így alakult ki az egymástól mintegy 100 km távolságra futó korszerű kettős —»végvárrendszer. A határvédelmi szervezet Mátyás idejében mindössze arra szolgált, hogy török területekre szorítsa vissza a háborút, ill. időnként korlátozott célú stratégiai háborúk kiindulópontja volt, II. Ulászló után azonban már ezt a funkcióját sem tudta betölteni. A török-magyar fronton tehát a kor egyik legjobb zsoldoshadseregével rendelkező Hunyadi Mátyás sem tudott döntő erőfölényt kicsikarni. Az egyik vezéréről, Fekete Haugwitzról később elnevezett s fizetség hiányában 1492-ben szétvert zsoldossereg 10 000 körül mozgó létszámával (kb. 6000 lovas, 4000 gyalogos) a nyugati hadszíntereken, Ausztriában, Sziléziában, Cseho.-ban komoly harci sikereket ért el, délen azonban csak egy erősség, Szabács visszaszerzésére (1476) volt képes. A királyi zsoldossereg mellett változatlanul fennállt a világi előkelők zsoldosállítási, ill. a kisebb nemesek személyes hadkötelezettsége, a török határvidéken pedig harcban álltak a horvát grófok, a szerb —»huszárok, a katonai szolgálatra kötelezett parasztok, vojnikok és —»naszádosok több ezer fős, állandóan fizetett egységei. Az ország azonban még Mátyás alatt sem volt képes egy zsoldossereg és a déli végvári vonal együttes fenntartására, a zsoldossereget tkp. a nyugati hadjáratok zsákmányai tartották el. Mátyás a déli fronton elszenvedett kudarcok hatására úgy ítélte meg, hogy nincs értelme fenntartani a kis erőkkel folytatott katonai offenzívákat, mert az erőviszonyok már az -»oszmán-török hadviselés javára módosultak. Nyugati, perszonálunió formájában megvalósított országegyesítései - még ha esetleg ez lett volna is Mátyás célja - nem lendíthettek tartósan a törökellenes összefogáson. Halála után az —»országgyűlések tettek ugyan kísérletet a ~ megreformálásra, de