Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor IV., halételek - Jordán - MAMŰL 4. (Budapest, 2005)
H
Hunyadi Szabó 232 alapján mindkét írás a I lunyadi családhoz kötődő obszerváns ferences munkájának tartható. A Hunyadiak politikai céljait hirdeti, a hun-magyar azonosság alapján. Kiad.: Scriptores rerum Hungaricarum minores, ed. Martinus Georgius Kovachich, II, Buda, 1798. írod.: Gerézdi Rábán, A magyar világi líra kezdetei, Bp., 1962. Uray Piroska Hunyadi Szabó Ferenc, id. (fBihardiószeg, 1758. máj. 6.) Ref. egyházi író, fordító, ifj. -»Hunyadi Szabó Ferenc apja. 1730-ban Odera- Frankfurtban, 1731-ben Franekerben tanult. Hazatérése után Mezőtelegden, 1746-tól Bihardiószegen volt lelkipásztor. Friedrich Adolf Lampe Balsam aus Gilead c. művéből készült fordítása (Gileádbeli balsamom a döghalál ellen, Debrecen, 1741) azonos évben jelent meg —»Bányai István fordításával (Gileadi balsamom a döghalál ellen, Franeker, 1741). Bretz Annamária Hunyadi Szabó Ferenc, ifj. (Mezőtelegd, 1743. júl. 23.-Sárospatak, 1795. júl. 7.) Ref. egyházi író. id. -»Hunyadi Szabó Ferenc fia. Bihardiószegen és Debrecenben tanult, 1765-ben Bihardiószegen rektor. 1767-ben a bázeli és más svájci egyetemeket látogatta. Hazatérve 1768-tól Debrecenben káplán piskárosi —»Szilágyi Sámuel mellett, két év múlva lelkész. 1786-tól a tiszántúli egyházkerület főjegyzője. 1791-ben Sinai Miklós ellenében püspökké választották (—»Sinai-ügy). Részt vett az 1790-91. évi országgyűlésen és az 1791. évi budai zsinaton. Kiváló szónok volt; tevékenyen bekapcsolódott kora irodalmi életébe. A nyelvújítási harcban ortológusként részt vett a Debreceni grammatika szerkesztésében. József eladatása. Egy próbatétel Milton szerént (Pozsony, 1795) c., 1400 soros bibliai eposza Milton Elveszett Paradicsomának mintájára írt önálló mű. Kéziratos egyháztörténetében kiegészítette —»Debreceni Ember Pál-Fricdrich Adolf Lampe Historia ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania (Utrecht, 1728) c. művét; a pótlások egy részét —»Weszprémi István közölte orvostörténeti művében. Rokonszenvvel viseltetett —»Csokonai iránt, aki Hunyadi Ferenchez címmel 1794-ben verset írt névnapjára. Művei: Diaetai prédikációk, Pest, 1791; Keresztyén archivarius, Vác, 1794; Tizenhét prédikációk, Diószeg, 1795; Ötvenkét közönséges prédikációk, Vác, 1797-99; Hetvenkét ünnepi prédikációk, Vác, 1800; Különös alkalmatosságokra való ötvennyolc prédikációk, Vác, 1802; Ötvenhat halotti prédikációk, Vác, 1806; A heidelbergi katechismusnak úrnapok szerint való magyarázatja, Vác, 1808. írod.: Tóth Ferenc, Túl a tiszai [...] püspökök élete, Győr, 1812; Takács Béla, Csokonai és Hunyadi Ferenc, ItK, 1955; Uő, Hunyadi Ferenc, Milton Elveszett paradicsomának „fordítója”, Egyháztörténet, 1958. Bretz Annamária húsételek A kereszténység felvételével, a feudális európai kultúrába való bekapcsolódással a magyar —»táplálkozáskultúrában kialakult a húsos étkezés és az attól való absztinencia (—»böjt) heti és időszakos ritmusa, az elit kultúra kezdeményezésére pedig meghonosodott a főtt és sült ~ sokféle, megkülönböztetett konyhai elkészítési módja. Ezt megelőzőleg a honfoglaló magyarság húsfogyasztása vélhetően magas volt, az ételek kivitelezését azonban részleteiben nem ismerjük. Régészeti leletek, ill. 11. sz.-i tiltások alapján feltételezhető a lóhús fogyasztása, majd ennek megszűnése a kora Árpád-kor folyamán. Az állatállomány legnagyobbrészt szarvasmarhából állt, ezt a sertés, a juh, a kecske követte, és megkezdődött a baromfitartás. A ~ alapvető elkészítési módja minden bizonnyal a főzés volt. A késő középkorban-kora újkorban a legközönségesebb, legolcsóbb és legtöbbet fogyasztott húsféle a marhahús volt. Kevesebb és ezért becsesebb a baromfi és a sertés, számottevő mennyiségű juhhúst rendszeresen csak juhtartó vidékeken fogyasztottak. Kiemelkedő szerepe volt a —»szalonnának. Európában a hús