Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor V., Jordánszky-kódex - kolostor-építészet - MAMŰL 5. (Budapest, 2006)
K
83 kápolna L VITA IOH ANNIS § CAP1STRÄNI©cmioticscmfdcni. Kapisztrán János elégetteti a kártyákat és más játékszereket. Fametszet. 1519 Kiad. és Írod.: Bölcskey Ödön, Capistranoi Szent János, I—III, Székesfehérvár, 1923-24; Lucianus Luszczki, De sermonibus S. Joannis a Capistrano. Studium historicocriticum, Roma, 1961; Johannes Hofer, Johannes Kapistran, I—II, Heidelberg, 1964— 65; Opera omnia Sancti Joannis Capistrano, I—XVIII, Roma, 1985-86; Kulcsár Péter, Kapisztrán János, Bp., 1987; Stanko Andric, The Miracles ofSt, John Capistran, Bp., CEU Press, 2000; Gecser Ottó, Kapisztrán Szt. János nagyböjti prédikáció-sorozata Boroszlóban, Aetas, 2002. Vizkelety András kápolna A középlatin capa, cappa (’köpeny’) szóból kicsinyítve képzett capella magyar változata. A latin szó a Merovingkorban keletkezhetett, és eredetileg Szt. Márton köpenyereklyéjére utalt, amelyet a frank udvari kincstárban a capellanus (káplán) őrzött. Az őrzés helyéül szolgáló capella körül rövidesen az udvari papság egész szervezete alakult ki, amely a kormányzati ügyvitelben is szerepet játszott. Ezzel párhuzamosan a szó jelentése kezdett kiterjedni minden olyan szakrális épületre vagy épületrészre, amelyben az istentiszteleti szolgálatot a szokásos egyházszervezeti keretekhez képest különleges helyzetű világi pap vagy papság (egy vagy több káplán) látta el. Építészeti értelemben az idők folyamán igen sokféle ~ keletkezett. Három alaptípust érdemes megkülönböztetni: 1. önálló szakrális építmények; 2. nagyobb templomok részei, toldalékai vagy különálló függelékei; 3. profán épületekkel kapcsolatos szakrális terek. Az előbbi típus képviselőit a késő középkorban a -»plébániatemplomoktól többnyire csak ezeknek alárendelt jogállásuk különböztette meg, ami megfelelt a későbbi filiális templomok helyzetének. Ezzel párhuzamosan a káplánok többségükben a —»plébánosok kisegítői lettek. Az uralkodók és más urak káplánjai, akik szolgálatukkal az utolsó típusba tartozó építményekhez kapcsolódtak, de gyakran másféle egyházi javadalommal is el voltak látva, különleges helyzetüket sokáig megtartották. Mo.-on a capella szót az Árpád-korban még régiesebb értelmében is használták: lovon szállítható főpapi liturgikus felszerelést értettek rajta, amelynek tárgyi mivolta nem világos. Az ugyané szóval jelölt építmények között kezdettől fogva számolhatunk olyanokkal, amelyek a területileg illetékes főpap joghatósága alá voltak rendelve - ilyenekről szól pl. a —»veszprémi püspökség alapítólevele -, és olyanokkal is, amelyek az alól ki voltak véve. E kategóriába lényegében a királyi ~k tartoztak, amelyek, úgy látszik, már korán jelentős számban keletkeztek, főként nagyobb birtokközpontokban, és rendszerint közvetlenül az esztergomi érseknek voltak alárendelve. Korai létezésükről királyi alapítású kolostoroknak szóló adománylevelekből, vagyis elidegenítésük alkalmából értesülünk. Mivel egy-két esetben parókiájukat, tehát körzetüket is említik, feltételezhető, hogy legalábbis némelyikük a plébániatemplomoknak megfelelő szerepet játszott. Vannak korai adatok arra nézve is, hogy magánföldesurak adományoztak az általuk alapított kolostoroknak egy-egy ~t. Ezek feltehetően éppúgy az illetékes püspökök egyházi joghatósága alá tartoztak, mint