Kőszeghy Péter (szerk.): Magyar Művelődéstörténeti Lexikon. Középkor és kora újkor V., Jordánszky-kódex - kolostor-építészet - MAMŰL 5. (Budapest, 2006)
K
Kapisztrán 82 bölcseleti tanulmányait. 1680— 81-ben az ausztriai Steyrben tanította a humaniorát. 1682-ben Bécsben kezdte meg teológiai tanulmányait, de a város elleni török támadás miatt külföldre kellett menekülnie, 1684-85-ben Bolognában folytatta tanulmányait. Az évi katalógus szerint a velencei rendtartományban szentelték pappá 1685-ben. A következő évben a jezsuiták középiskolájában Bécsben tanított. A harmadik próbaévet az ausztriai Judenburgban végezte 1687-ben. 1688 91 között bölcseletet tanított Nagyszombatban, majd a gyöngyösi rendházban öt évig elöljáró és hitszónok volt. Egy év komáromi lelkipásztorkodás után Kolozsvárra került, ahol kontroverziát és teológiát tanított, és részt vett az erdélyi ortodox egyház —»uniójának előkészítésében. 1707-től a -»nagyszombati jezsuita egyetem kancellárja, az -»egyetemi nyomda prefektusa, 1709-ben alrektor. 1710-től Trencsénben rektor, 1712-ben újra működtetni kezdi a II. Rákóczi Ferenc idejében bezárt újoncházat. 1714-től Nagyszombatban, 1717-től Pozsonyban rektor, ffitoktató műveket írt. Életének utolsó nyolc évében nagy szakértelemmel igazgatta a nagyszombati egyetemi nyomdát. Művei: Vienna Austriae defensa et liberata, Bées, 1686; Fasciculus oratorius ex campo eloquentiae Tyrnavianensis collectus, Bées, 1691, Institutiones Christianae, I-XX, Bées, 1715-30; Instructio catechetica, Bées, 1721; Institutiones Christianae de variis fidei controversiis, Kolozsvár, 1735; Institutiones christianae de reformationis Ecclesiae, Nagyszombat, 1737; Institutiones christianae de analyst fidei, Nagyszombat, 1737. írod.: Nicolaus Nilles, Symbolae ad illustrandam historiam Ecclesiae orientalis in terris coronae S. Stephani, Innsbruck, 1885; Velics László, Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából, 111, Bp., 1914; Lukács, Catalogus generalis, II, 1988. Szilas László Kapisztrán János, Szent (Giovanni da Capistrano; Capestrano, 1386. jún. 24- Újlak, 1456. okt. 23.) A késő középkor legnagyobb hatású vándorprédikátora. Nevét szülővárosa, Kapisztrán János 17. sz. végi metszeten az itáliai Capestrano után kapta. Jogi tanulmányokat végzett a perugiai egyetemen, ugyanott közhivatalokat látott el, de egy lázadás során fogságba vetették. A börtönben átélt látomása hatására, szabadulása után lépett be a —»ferencesekhez. Hitszónoki működését 1417-ben, Itáliában kezdte, majd a német császárság területén folytatta. Főleg eretnek- és szakadármozgalmak ellen prédikált, együttműködött az inkvizícióval is. Nagy szerepe volt az örmény szertartású keresztények Rómával való kibékülésében. Rendjén belül a szigorú, obszerváns irányt támogatta. 1451-től pápai megbízásra kezdte el a törökök elleni keresztes hadjáratra mozgósító prédikációs körútját előbb az osztrák, cseh és sziléziai tartományokban, majd 1455-től Mo.-on. Órákon át tartó, tolmácsok által közvetített latin beszédeinek óriási sikere volt, 27 000 keresztest vitt Nándorfehérvárra —»Hunyadi János seregébe, személyesen is nagy része volt a győzelemben (1456). Néhány hónap múlva pestisben halt meg. Újlaki sírját a törökök feldúlták. A csodáiról felvett jegyzőkönyvek számos értékes művelődéstörténeti adatot őriztek meg. VIII. Sándor pápa avatta szentté 1690-ben.