Máté Gábor: Első lépések - Színházcsinálók füzetei (Budapest, 2014)

Újabb kudarc

Közben teljes erővel készültem az újabb felvételire. A felvételi anyagomat szinte teljesen megváltoztattam. Akkoriban jelent meg egy vastag, stencilezett szöveggyűj­temény, ha jól emlékszem, Gáti József szerkesztésében, és abból kellett verseket, illetve színdarabrészleteket válasz­tani a felvételihez. Miután úgy éreztem, tudom, miért nem vettek fel első ízben a színész szakra, új felkészülési módszert dolgoztam ki. Először is teljes csendet követel­tem magam körül a lakásban, kijelentettem, mindent meg akarok tenni a felvétel érdekében, ezért semmiféle hangos szót nem tűrök, ha mégis kiabálást hallok, elköltözöm ott­honról (erre a tiltásra mindenképpen szükség volt, mert nagyapám mindennél jobban szeretett ok nélkül ordi­­bálni. Kiváló ember volt, szerettem, becsültem, a világ egyik legértelmesebb embere volt, páratlan tudással, min­dent megtett a családjáért, egy hibája volt csupán: imá­dott kiabálni). Másodszor: a teljes felvételi anyagot min­den nap elmondtam többféleképpen. A legfontosabb gyakorlat az volt, hogy szövegmondás közben különféle ritmusban egy labdát dobáltam a fejem fölé és a falra. Ezt azért találtam ki, mert azt akartam, hogy semmiféle külső zavaró tényező ne hasson rám akkor, amikor majd az anyagaimat a színpadon mondom el. Ezen felül igyekez­tem minél több fellépést vállalni. Akkoriban a Csili sokszor havi tíz előadást is tartott, nem szólván a megfejthetetlen funkciójú Hazafias Népfrontról, amelynek kerületi bizott­sága több ízben megkért ünnepi műsorokon való részvé­telre. Elindultam a nagy nyilvánosság előtt zajló József Attila Szavalóversenyen is, melynek budapesti, illetve or­szágos döntőjét a televízió is közvetítette. Gondoltam, ha a nézők milliói előtt szerepelek, nem zavar majd annyira, hogy akár Várkonyi Zoltán, Ádám Ottó vagy Horvai Ist­ván néz, és kéri, hogy így vagy úgy mondjam, vagy bármi más. 19

Next