Mózes Huba: A fejedelemasszony portréjához. Széljegyzetek, dokumentumok (Budapest, 1994)

A színek vallomása

A fokozott figyelmet azért érdemli meg a József Attila-személyi­­ségkép, mert olyan kérdésekre sugall választ, amelyek eleddig megválaszolatlanok. E kérdések mibenlétét Bókay Antal, Jádi Ferenc és Stark András könyve a következőképpen jelzi: „Orvosi szempontból [...] bonyolult személyes és szociális folya­matok között játszódott le költőnk életének utolsó két éve. Több­féle és nagyon gyakran egymásnak ellentmondó visszaemlékezések szólnak erről a korról, általában azonban a felszínen maradnak, s az igazán fontos információk jelentős része még hiányzik J...]”3 * Am sokkal lényegláttatóbbnak tűnik a kérdéskör összefoglalása Kozmutza Flóra már idézett könyvében: ,A József Attiláról szóló irodalom rendkívül gazdag és változa­tos. Tudományos alapozású, kritikai kiadások, orvosi (pszichiátriai, pszichológiai, pszichoanalitikai) szakkönyvek, a rokonok, barátok, ismerősök megfigyeléseit tartalmazó, olykor szinte szépirodalmi képességgel megírt kötetek sorozata jelent meg. Ezek és a forrás­munkának tekinthető megemlékezések, méltatások, tanulmányok, vitacikkek egyre több adatot halmoznak föl, egyre jobban megvilá­gítják József Attila alakját. De a József Attila-rejtély fennáll, különösen betegségének pon­tosabb diagnózisa és öngyilkosságának közvetlen oka még mindig »talány«.”6 Remélni szeretnők, hogy a talányok megfejtéséhez a fenti sze­mélyiségkép is közelebb visz egy lépéssel. 3 „Közietek lettem én bolond...”, Budapest, 1982, 163. 6 ILLYÉS Gyuláné, i. m., 154. 33

Next