Pakó László - Tóth G. Péter (szerk.): Kolozsvári boszorkányperek 1564-1743 - A magyarországi boszorkányság forrásai 4. (Budapest, 2014)
Sértés perek és boszorkánysági perakták
1684/69/111 nem cselekedte, sem mással nem cselekedtette, sem nem tudja, ki cselekedte azon partratumot. Az városon pedig sem kívül, sem belől ne találtassák annak utána, hanem innen eltávozzék, egyébaránt ismét captiváltattatik, in perpetuum ott tartattatván. Presentis signaturae testimonio Notarius m. p. III. Kolozsvár, 1684. augusztus 1. POLYIK JÁNOS LEVELE TELEKI MIHÁLYHOZ AZ IRAT: A, B: RNLtSzeb, Benigni-gyűjtemény, 2. sz. fiók (eredeti); Szegedi Tudományegyetem (korábban József Attila Tudományegyetem), Központi Könyvtár, Kézirattár, Ms 59. 94-97. (másolat).5 NYOMT. KIADÁSA: Herner 1988. 166-167. (116. irat) Mint uramnak Kegyelmednek ajánlom alázatos szolgálatomat. Isten őfelsége jó egésséggel, hosszú élettel megáldja Kegyelmedet, kévánom szívem szerint! Kegyelmed levelét Uram alázatoson vettem, melyben írja Uram Kegyelmed, hogy mind az ecclesiát, mind pedig Sztancsel uramat contentálja. Sztancsel uram maga referál onnat, hogy nagy szüksége volna reá, nehezen várja. Az mi illeti uram az több dolgokat, arról Kegyelmedet már az előtt, most is úgy tudósíthatom. Mikor Izát az Ilonát6 fogva tartotta Béldiné [...], Polyáknét, Ugrai uramat jártatta s ővelek firtatta mindazokra az mesterségekre, az melyet kévánt volna ettől. Az az Kovács Istvánná Uram, az azkit megfogtak, az kit az oláhhagymási asszonyhoz jártatott, az ki fogva vagyon, most két esztendeje, hogy odajárt hozzá. Az kik itt fogva vadnak, Iza Ilona s az másik pedig az az Kovács Istvánná szolgálója, az ki itt az gyermeket megölte volt ennekelőtte négy esztendővel, s a szívét kivötte,7 ugyanaz Kovács Istvánné gyümülcsös kertjében rettenetes záporeső menydörgéses időben, menykő hullásban. Itt sokáig tartották fogva, de hogy szemmel látott dolog nem ment reá, nem sententiázhatták meg. Circumstantiák pedig igen világosok voltak, s az mint Budai uram mondja, az is ott volt az sententiájába, hogy Kolosvárról elmenjen, soha ide ne jöjjön, mert ha itt tanáltatik, feje vétetik. El is ment volt, Uram, de ugyancsak házához kezesíté Kovács Istvánné, s itt tartotta az házánál. Úgy hiszem, Uram ha reáküld, 5 A szövegeket Herner 1988 alapján közöljük. 6 Ti. feltehetően Lénárt Ilona. 7 Ti. Nagy Balás Margit. 290