Pócs Éva (szerk.): Lélek, halál, túlvilág. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben - Tanulmányok a transzcendensről 2. (Budapest, 2001)
Halotti rítusok, halál és társadalom
A HALÁL KULTÚRÁJA 329 lállal kapcsolatban azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, bármilyen formában használjuk is az egyén és a halálszituáció kapcsolatát: az elhunyt és a gyászoló hozzátartozók kapcsolata nem egy alanyon és nem egy pozíción, és főleg nem egyfajta egyidejűségen múlik. Lásd Bloch-Parry (1982); Gualtieri (1984). 20 Holmberg (1964: 37, 41). 21 Lásd az elemzéseket Batthyány Lajos, Teleki László és Károlyi Mihály újratemetéséről a Sic Itur Ad Astra (1993) 2-4. számában. 22 Heller (1993: 35). 23 Egy ironikus röpirat jelent meg erről az újratemetésről Könczöl Csaba tollából, József Attila Sírjánál. Népszabadság 1994. május 21., 14. 24 Hubert-Mauss (1964: 70). 25 Erről a hírről a Népszabadság 1995. január 9-i száma értesítette a magyar olvasókat (15.). 26 Kristó (1972: 56). 27 Itt érdemes megemlíteni, hogy a „sírgyalázásnak”, a sírok megbolygatásának is vannak, bár egyáltalán nem népszerű, de bevett hagyományai. A török által elfoglalt Székesfehérvárott 1543-ban minden királyi sírt megbolygattak a martalócok. Az 1540-ben eltemetett Szapolyai János csontjait egyenesen kidobálták sírjából, s csak később kerültek maradványai a budai Szent Mihály-templomba. A szent sírok meggyalázásának és feldúlásának vannak, sajnos, kortárs nemzetközi példái is: az indiai hindu Ajódha templomát muzulmánok rombolják porig; a boszniai és horvát temetők sírgyalázásait sokáig közvetítette a nemzetközi média; a keletnémet Magdeburg volt szovjet katonai temetőjének sírjait német szkinhedek rongálták meg 1995 novemberében. 28 Dobrossy-Kárpáti (1993: 204). 29 Dobrossy-Kárpáti (1993: 205). 30 Gál (1991); Kürti (1990). 31 Az újratemetésekről szóló cikkeket lásd a História 1989. XI/3. számában. József nádor és Kossuth temetéséről pedig a Budapesti Negyed 1994/3. számát. 32 Hubert-Mauss (1964: 64). 33 Rimócziné (1984). Sokan (többek között Móra Ferenc is) felvetették ennek a temetési mítosznak a tarthatatlanságát, azzal érvelve, hogy a hunok nem lévén keresztények, eleve nem temethettek koporsóba, hanem a földben, kurgánokban helyezték el halottjaikat, illetve gyakorolták a hamvasztásos temetkezést is. 34 Vitebsky (1993: 50). 35 A magyar anyagot Kunt Ernő foglalta össze (1987; 1995). 36 Geertz (1974: 153). 37 Wilson (1939: 22-23). 38 Goody (1962: 87). 39 Woodburn (1982: 192). 40 Woodburn (1982: 201). 41 Wttson (1982:158). 42 Harris (1982). 43 Harris (1982: 58-59). 44 Wbtson (1982: 165). 45 Brown (1961: 93). 46 Sokáig tartotta magát az a Marvin Harris nevével fémjelzett elmélet, hogy a kannibalizmusnak egyetlen ésszerű magyarázata az, hogy bizonyos területeken hiány van a szükséges fehérjékben, s ezt pótolja az emberi hús: Harris (1977). 47 Lindenbaum (1979: 22). Amint azt megtudjuk Lindenbaumtól, a kannibalizmussal járt egy járványszerű betegség, a kuru, mely megtizedelte a fore törzs asszonyait. 48 Rosaldo példaként felhozza Williams Douglas Death in Murelaga (1969) című könyvét, melyben a szerző egy baszk falut a temetési szokásain keresztül akar bemutatni, de teljesen a „kívülálló, megfigyelő résztvevő szempontjából”. Rosaldo (1993: 13).