Pócs Éva (szerk.): Maszk, átváltozás, beavatás. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben - Tanulmányok a transzcendensről 5. (Budapest, 2007)
Átváltozásmotívumok az irodalomban
604 BÜKV LÁSZLÓ lyett egy másik személy élethelyzetéről, érzelmi állapotáról szól. A dalfajta legjelesebbjeit irodalmunkban Petőfi Sándor költötte. Mindenesetre Füst Milán lírájáról Kosztolányi Dezső már 1914-ben leírta a Nyugatban, hogy a „[...] a dolgok fölé emelkedik, a tiszta szemléletig, és schopenhaueri értelemben - objektív lírát ad”.2 Füst - meglehetősen szokatlan módon - a magára vonatkozó kritikákból szemelvényeket közöl válogatott verseinek 1934. évi kötelétől kezdve Karinthytól, Nagy Zoltántól, Komlós Aladártól, Kassák Lajostól, Radnóti Miklóstól és másoktól, mondván: „Verseim, sajnos, nem olyan könnyen megközelíthető versek A Komlós Aladár-szemelvénvben ez olvasható még 1922-ben: „...Egy állig begombolkozott embert látunk, aki különböző álarcokat vesz magára - jóformán sosem szól maga, leginkább ünnepélyes kórusok és középkori figurák nevében. Középkori képzetek sötét komorságú levegője mindenütt - egy költő, aki alázatos ódákat ír pártfogójához vagy a fejedelemhez, egy kántor, aki azért imádkozik, hogy énekét messzire hallják a sétáló uraságok, hegyes süvegű kalmárok a vár alatt, egv N ándor, aki énekében a varga kötényére gondol, amelyet lenget a tavaszi szél [...], kísértetek az utakon...”4 - Az 1922. év említése azért fontos, mert a költőnek addig két kötete jelent meg: a Változtatnod nem lehet és Az elmúlás kórusa, ezeknek versanyaga jórészt a Nyugatban is megjelent, s ezek voltaképpen első lírai alkotószakaszának termését jelentik. A második vershullám darabjai majd az 1934. évi kötetében jelentkeznek a régi versekkel együtt (Válogatott versei). Az első kötetben (tehát a Változtatnod nem lehet címűben) ódákra, epodoszokra és kardalokra csoportosítva találhatók a versek. Az utóbbiak között van egy alcsoport, amely az Objektiv kórus címet kapta. Ezekhez ezt írja Füst lapalji jegyzetben: „E kórus alatt a drámai vers egy fajtáját értem, amelyet az elképzelt kar vezetője társai zenekisérete mellett elszavalna nagy tömeg nevében [,] tehát objektiven szólván”,5 tehát az imént említett objektívlíra-fogalom látszik megvalósulni, vagyis a költő azt hangsúlyozza, hogy a ciklus versei nem egyéni lírai darabok. Valamelyest a verscímek is jelzik ezt: Gyászkar; Naenia egy hős halálára; A nő dicsérete; Szüretelők dala; Kívánság stb. Szabó Zoltán Füst Milán korai objektív líraiságát említi mint az úgynevezett tárgyias-intellektuális stílus korai megjelenésének egyikét.Későbbi tanulmányaiban már nem ír a költőről, hanem József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós líráját sorolja a két világháború közötti korszak reprezentatív irányzatához.' Magának e stílusnak lényegét abban látja, hogy az író a közlést tárgyias tényekre bízza, s a tények közötti összefüggések magyarázatára, a gondolati általánosításra, törvényszerűségek feltárására törekszik. 2.1. A Füst Milán-versek egyes számú, első személye gyakran foglalkoztatta az irodalomelemzőket. Angyalosi Gergely szerint „Különös fontossággal bír, hogy az Én helyzete az egyes versekben rendkívül eltérő”.8 Egyed Péter szintén foglalkozik e kérdéssel: „Füst Milán verseinek egyes szám első személye »ál« egyes szám első személy: mindig