Pongrácz Mária (szerk.): A vallások és az európai integráció II. - Pax Romana Könyvek (Budapest, 2000)
Mi volna a társadalmi integrációt is segíteni kész keresztény és zsidó teológia, illetőleg mit tud e tekintetben felajánlani a magyar hozzájárulás?
hagyta magát hűséges tanúk nélkül. Minden korszakban - a mártír apostoloktól és egyházatyáktól kezdve Dietrich Bonhoefferig, Apor Vilmosig, Gulyás Lajos levéli református lelkészig - ott voltak azok, akik nem magukért, hanem másokért éltek. Hazánk és a magyar társadalom integrálódása szempontjából is fontos, hogy a keresztyénségben mutatkozó folyamatok szoros kapcsolatban voltak és maradtak a mindennapok szociális és gazdasági problémáival is. Éppen ezért nem lehet hitelesen beszélni a keresztyén szellemi erőfeszítésekről ezeknek a társadalom életével való szoros kapcsolata, a társadalmi felelősség elvállalása nélkül. Az igazi keresztyén spiritualités bibliai, éspedig ótestamentumi eredeténél fogva nem immateriális, hanem mindig az anyaghoz való felelős magatartásban mutatkozik meg (lKor 10,14). Az itt idézett igehely adja a testet és társadalmat megvető dualista spiritualités egyik erőteljes cáfolatát. Eszerint nem az a lelki, ami immateriális, hanem az Isten Lelke által megragadott személy és anyag.23 Az viszont tagadhatatlan, hogy a hellenizmus hatására megjelent egy eltorzult teológia, mely az anyag, a történelem és a társadalmi kérdések figyelmen kívül hagyásában vagy megvetésében mutatkozott meg. Napjaink teológiájában e vonatkozásban is tisztulás mutatkozik. Ezért meg vagyok arról győződve, hogy van keresztyén hozzájárulás az európai népek szélesebb közösségébe való integrálódásunk megvalósításához. E kihívásra válaszol az ökumenikus mozgalom, mely egyszerre küzd az egyházak és az egész emberiség egységéért, és azzal együtt a világ óriási szociális, ökológiai és politikai kérdéseinek megoldásáért.24 Ennek a kihívásnak része az, hogy a magyarság megmaradása szempontjából is vizsgálni kell az integráció kérdését. Lehetséges-e Európába való beépüléssel, vagy inkább szerves belenövekedéssel megőrizni mindazt a szellemi és anyagi értéket, amely magyar önazonosságunk szerves része? A kultúrának megőrzésre, sőt továbbfejlesztésre érdemes elemei közt sok olyan van, amely meggazdagíthat más népeket is. Az integráció azt is jelenti a másik oldalról, hogy más népek örökségében is vannak bőven olyan kincsek, melyek bennünket gazdagítanak. A kultúrák mindig a kölcsönhatásoknak ebben a dinamizmusában fejlődtek. A magyar kultúra általában és a magyar nyelv különösképpen sok szép példáját adja mindennek. Gondoljunk Petőfire és József Attilára, akik szerb, illetve román származásukkal épültek bele a magyar nép közösségébe valamennyiünk meggazdagítására. Elég kinyitni a telefonkönyvet vagy áttekinteni a közismert magyar közéleti személyiségek névsorát. Sok az idegen név, és ez nagyon szép dolog. Az is szép, ha e nevek hordozói megtartották régi hovatartozásukat, és mégis jól érzik magukat ebben a hazában. De szép dolog az is, ha valaki az idegen név megtartásával lett teljesen magyarrá. Szabó István filmjében a főszereplő visszavette az apja által feladott Sonnenschein nevet. Semmiféleképpen sem tartom helytelennek, ha magyarrá lett más etnikumú honfitársaink megtartják eredeti nevüket. Wolf Lajos, akkor kelenföldi evangélikus lelkész talán nem változtatta volna Ordassra nevét 1944-ben, ha nincs tele az ország 135