Ritoókné Szalay Ágnes: Kutak. Tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelődés köréből - Humanizmus és Reformáció 33. (Budapest, 2012)

Janus Pannonius Hunyadi-epitáfiumai

Ez által elterjedt külső országokra is az ő hire, s nevezetesen a görögök ötét Akhilles névvel tisztelték meg” - írja Budai Ferenc.7 Innentől kezdve Mihály arkangyal mintha habitusát is kölcsönadta volna védencének. A vajvoda, majd Gubernátor névvel említett Hunyadit miles vagy athleta Christiként emlegetik. O az egész keresztény világ propugnaculuma, ő a murus, amelyen megtörik a Krisztus híveire végső csapást mérni készülő török támadása. Közben patrónusa védelmére ő is ugyancsak rászorult. A hosszú téli hadjáratból és a várnai csatából is csak a csoda segítségével menekült meg. Dicsőségének csúcsára a nándorfehérvári győzelem (1456) juttatta. A pápa Rómába várta, hogy az őt megillető titulusokkal megtisztelve megkoronázza. Azért, mert azt remélte, hogy a „dux unicus” vezérletével most már fölszabadít­ják nemcsak Konstantinápolyi, de Európát, Ázsiát és a Szentföldet is. A római diadalmenetből gyászünnepély lett. Ezt ugyancsak a pápa rendelte el, amikor Hunyadi halálának híre Rómába érkezett. Callixtus pápa szerint most már az Úr koronázta meg őt az égi seregek örök koronájával, őt, aki a mártírok körében nyerte el méltó helyét.8 A harcostárs, Kapisztránói János búcsúszavait Thuróczi őrizte meg: Te le­győzve az ellenséget, most már uralkodói az Istennel és triumfálsz az angya­lokkal. Méltó, hogy idézzük: „Nunc tu devicto inimico regnas cum deo et trium­phas cum angelis”.9 Kapisztránói akkor már az egész keresztény világ térítő hőse volt. Minden fontosabb megnyilatkozása tüstént továbbvivőre talált. Az ő „triumphus”-gondolatát bontotta, terebélyesítette tovább Aeneas Sylvius Picco­lomini. Boldognak mondta Hunyadit, mert a történteknek mint hőse és egyben hírvivője ment föl a mennybe. Mert hova máshová is mehetett volna - írta -, mint fővezéréhez, hogy aki Krisztusért oly sok veszedelemmel szembeszállt, vele együtt uralkodjék. Aeneas Sylvius szavait jó, ha megjegyezzük. „Felix spi­ritus, qui tantae rei, quanta gesta est apud Albam, nuntius atque author migravit in coelum” [...] „Et quo illum migrasse credimus, nisi ad eum pro quo tot bella depugnavit? Ad imperatorem suum porrexit fortis miles: cum Christo regnat, qui pro Christo tot periculis se obiecit.”10 11 Holttestét, amint meghagyta volt, Gyulafehérvárra szállították. Ott temették el, „honorifice tumulatum” ahogyan Thuróczi írja.11 Hogy ezen mit érthetett, 7 Budai Ferentz, Magyar ország polgári históriájára való lexicon, II, Nagy-Váradonn, 1805, 252. Budai forrását nem sikerült megtalálnom. Mivel értesülései mindig megbízhatóak, itt őt használtam forrásul. 8 „quem congruis titulis ac diademate insignire decreveramus Dominus tamen exercituum in coelestibus immortale diademate decoravit, qui ut felix inter martyres computari potest”. FraknÓI Vilmos, Mátyás király levelezése a római pápákkal, Bp., 1881, XLI. 9 Thuróczi, /'. m„ 950. 10 Historia Bohemica = Aeneae Sylvii Piccolominei Opera, Francofurti et Lipsiae, 1707, 120. 11 Thuróczi, i. m„ 949. 103

Next