Ritoókné Szalay Ágnes: Kutak. Tanulmányok a XV-XVI. századi magyarországi művelődés köréből - Humanizmus és Reformáció 33. (Budapest, 2012)
Janus Pannonius Hunyadi-epitáfiumai
Ez által elterjedt külső országokra is az ő hire, s nevezetesen a görögök ötét Akhilles névvel tisztelték meg” - írja Budai Ferenc.7 Innentől kezdve Mihály arkangyal mintha habitusát is kölcsönadta volna védencének. A vajvoda, majd Gubernátor névvel említett Hunyadit miles vagy athleta Christiként emlegetik. O az egész keresztény világ propugnaculuma, ő a murus, amelyen megtörik a Krisztus híveire végső csapást mérni készülő török támadása. Közben patrónusa védelmére ő is ugyancsak rászorult. A hosszú téli hadjáratból és a várnai csatából is csak a csoda segítségével menekült meg. Dicsőségének csúcsára a nándorfehérvári győzelem (1456) juttatta. A pápa Rómába várta, hogy az őt megillető titulusokkal megtisztelve megkoronázza. Azért, mert azt remélte, hogy a „dux unicus” vezérletével most már fölszabadítják nemcsak Konstantinápolyi, de Európát, Ázsiát és a Szentföldet is. A római diadalmenetből gyászünnepély lett. Ezt ugyancsak a pápa rendelte el, amikor Hunyadi halálának híre Rómába érkezett. Callixtus pápa szerint most már az Úr koronázta meg őt az égi seregek örök koronájával, őt, aki a mártírok körében nyerte el méltó helyét.8 A harcostárs, Kapisztránói János búcsúszavait Thuróczi őrizte meg: Te legyőzve az ellenséget, most már uralkodói az Istennel és triumfálsz az angyalokkal. Méltó, hogy idézzük: „Nunc tu devicto inimico regnas cum deo et triumphas cum angelis”.9 Kapisztránói akkor már az egész keresztény világ térítő hőse volt. Minden fontosabb megnyilatkozása tüstént továbbvivőre talált. Az ő „triumphus”-gondolatát bontotta, terebélyesítette tovább Aeneas Sylvius Piccolomini. Boldognak mondta Hunyadit, mert a történteknek mint hőse és egyben hírvivője ment föl a mennybe. Mert hova máshová is mehetett volna - írta -, mint fővezéréhez, hogy aki Krisztusért oly sok veszedelemmel szembeszállt, vele együtt uralkodjék. Aeneas Sylvius szavait jó, ha megjegyezzük. „Felix spiritus, qui tantae rei, quanta gesta est apud Albam, nuntius atque author migravit in coelum” [...] „Et quo illum migrasse credimus, nisi ad eum pro quo tot bella depugnavit? Ad imperatorem suum porrexit fortis miles: cum Christo regnat, qui pro Christo tot periculis se obiecit.”10 11 Holttestét, amint meghagyta volt, Gyulafehérvárra szállították. Ott temették el, „honorifice tumulatum” ahogyan Thuróczi írja.11 Hogy ezen mit érthetett, 7 Budai Ferentz, Magyar ország polgári históriájára való lexicon, II, Nagy-Váradonn, 1805, 252. Budai forrását nem sikerült megtalálnom. Mivel értesülései mindig megbízhatóak, itt őt használtam forrásul. 8 „quem congruis titulis ac diademate insignire decreveramus Dominus tamen exercituum in coelestibus immortale diademate decoravit, qui ut felix inter martyres computari potest”. FraknÓI Vilmos, Mátyás király levelezése a római pápákkal, Bp., 1881, XLI. 9 Thuróczi, /'. m„ 950. 10 Historia Bohemica = Aeneae Sylvii Piccolominei Opera, Francofurti et Lipsiae, 1707, 120. 11 Thuróczi, i. m„ 949. 103