Seetzen, Ulrich Jasper: Úton a Duna mentén Magyarországon (Budapest, 2020)
Ulrich Jasper Seetzen: Úton a Duna mentén Magyarországon (1802)
Oroszországig mindenütt találkozni lehet a határon. Hogy védjék őket a pestistől, a török alattvalók nem utazhatnak be. Belgrád közelében járva egy darabon feleveztünk a Száva torkolatán, ahol aztán a Száva hegyen újabb őrházat pillantottunk meg, amely nem cölöpökön állt és csúnyább is volt, és kuliimának hívják. Ezen a részen Belgrád elfoglalásakor ponton- és hajóhidakat építettek a Száva fölött. A Száva vizén néhány tök lebegett; azt a helyet jelölték, ahol a halászok horgai voltak a vízben, amikkel pontyot stb. fogtak. A cigányfalucska közelében értünk partot néhány kávémérésnél, amelyek a part közelében álltak. Az első, ami meghökkentett, egy nagydarab török volt, nagy bajusszal, sötétbarna arccal és csupasz mellel. Övében két pisztoly, egy hosszú török kés (szarvasölő) és még pár tőr volt; egy tüskés fejű buzogány lógott az oldalán. Büszke, megvető pillantást vetett ránk, de szó nélkül elment mellettünk. Az itteni kávézók a német- vagy magyarországiakkal stb. összehasonlítva igen egyszerűek. Biztosítottak minket, hogy nincs hiány bizonyos kis állatkákban, amelyek hajlamosak az elvándorlásra. A parton elmentünk egy házhoz, ahol a Zimonyba szánt árut elindítják vagy az onnan jövőt fogadják. Útközben több fegyveres személlyel találkoztunk, de ez nem a mostani zavargásokból következik, hanem itt nemzeti szokás. Azt hiszik, nemsokára jön Paswan Oglu, hogy a szultán nevében a belgrádiakat párosával elűzze. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt a belgrádiak megölték a pasájukat, egy idős embert. Egyetlen feleségét és szép leányát megkímélték, mert a törökök a szépnemet szentnek és sérthetetlennek tartják. Hamarosan beljebb mentek az ország belsejébe. A pasa fia éppen távol volt, hogy Paswan Oglu ellen harcoljon. Fiatal, nagyon szép, szeretetre méltó férfi. Nagyon dicsérik. Hogy most hol van, nem tudták nekem megmondani. A belgrádi felkelők feje a kaymakam. Ő lakik most a néhai pasa várában! Ez a hegyen áll, 2-3 emelet magas és nagyon jól mutat, holott állítólag csak könnyű építésű. A hárem a közelében van, és egy fedett hídszerkezet köti össze az említett épülettel. Egy török halász állt a parton, egy nagy halat bontott éppen, amit az itteni németek dunai pisztrángnak neveznek. Néhány rác fehérnép fehérítette a lepedőket; a járőr tréfálkozott velük. Török asszonyokkal ezt nem tehette volna anélkül, hogy életveszélybe ne került volna. Közülük azonban egyet sem láttunk, mivel tudvalevő, hogy ők nem mutatkoznak. A rác asszonyokon kívül még egy cigányasszonyt láttunk. Az árukiadó helynél visszaszálltunk a ladikunkba, és megkerültük Belgrád egy részét. Belgrádot165 a Duna-parton sokhelyütt jó masszív fallal vették körül, amelyeken imitt-amott sánckosarak166 állnak; helyenként rézsűkövek. Az alsóváros, amely mellett elhaladtunk, az 165 Belgrád a Száva és Duna összefolyásánál fekvő város, ma Szerbia fővárosa. A keresztény és muzulmán birodalmak határán fekvő településként stratégiailag mindig is fontos szerepet játszott. A magyar történeti emlékezet mai napig meghatározó eseménye az 1456-os nándorfehérvári diadal, amelyben Hunyadi János sikerrel védte meg a várat és aratott győzelmet az oszmán sereg felett, megállítva ezzel egy időre terjeszkedésüket. Az oszmánok 1521-ben meghódították a várost és 1688-ig uralmuk alatt tartották. Ezután a Habsburgok a várost több alkalommal is visszahódították (például Savoyai Eugen) 1717-ben, majd ismét elvesztették, míg végül 1791-ben végleg az Oszmán Birodalomhoz került. 166 Vesszőből font és földdel megtöltött kb. 1,3 m magas kosár, amelyet felállítva fedezékként vagy sáncok falának szilárdabbá tételére használtak. Olcsón előállítható és könnyen szállítható védelmi eszköz volt. 124