Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
Rákos Péter (Prága), Reguli Ernő, Rejtő István, Róna Judit, Semlyén István (Kolozsvár), Silagi Denis (München), Szabolcsi Gábor, Szabolcsi Miklós, Szerb Antalné, Szilágyi Péter, Szőke György, Tamás Attila (Debrecen), Tasi József, Tóth Ferenc (Makó), Török Gábor (Szeged), Tverdota György, Vezér Erzsébet, Vujicsics D. Sztoján és Wacha Imre. Igen sokat köszönhettem lektoromnak, Péter Lászlónak is. Az 1984 után felbukkant ismeretlen verseket (keveset, többnyire rögtönzést) rendre közöltem a Századvég, illetőleg az Osiris Kiadónál megjelent József Attila-összesben. (1992, 1997, 2000, 2003.) Ezeken a népszerűsítő kiadásokon kívül három kiadás érdemel említést: Sárközy Péter: „Kiterítenek úgyis.” József Attila kései költészete. Bp. 1996. 2. kiadás: 2001. (Argumentum Kiadó.) A Nagyon fáj verseit tartalmazza, nagyon alapos, gondos jegyzetekkel. (A szövegek a kritikai kiadásból valók.) József Attila versei két kötetben (Unikomis Kiadó), Tverdota György gondozásában. József Attila verseit - eredeti módon - úgy közli, hogy a költő életében megjelent kötetek verssorrendjét megtartja, s a többit az egyes kötetek közé sorolja be. Bevezetője a korábbi kiadásokat, azok történetét a Tverdotától megszokott alapossággal és részletességgel ismerteti. - Ugyancsak Tverdota rendezte sajtó alá a Medvetánc és a Nagyon fáj verseit 1999-ben a „Matúra Klasszikusok” sorozatban, bőséges jegyzetekkel. A jelen kritikai kiadás Többen feltették a kérdést: mi szükség van József Attila verseinek még egy (negyedik!) kritikai kiadására, amikor számos nagy költőnk (Babits, Kosztolányi, Szabó Lőrinc és sokan mások) müveinek nincs. József Attila sokszor leírta vagy legépelte verseit, s ilyenkor gyakran változtatott rajtuk. E másolatok többsége szerencsésen megmaradt, s még mindig kerülnek elő újabb szövegforrások. 1995- ben megjelent „József Attila-textológia” című cikkemben azt írom, hogy a kritikai kiadás megjelenése óta 22 verskézirat került elő, rajtuk 124 verssel. (Irodalomismeret 1995. 21.) Ezek a számok azóta csak emelkedtek. Ez a tény önmagában is indokolja egy javított és bővített kritikai kiadás szükségességét. A kiadó szempontja: a korábbi kiadás elfogyott. Figyelembe kell venni a szakirodalom szinte hihetetlen mértékű gyarapodását. Az önálló kötetek száma meghaladja a százat. Ezúttal csak az alapvető szakmunkákat (a készülőket is) sorolom fel úgy, ahogyan 1984-i kiadásom fentebbi ismertetésénél tettem. Bibliográfia azóta nem jelent meg újabb (úgy hallom, Nagy Csaba dolgozik rajta), de ezt a hiányt pótolja Szabolcsi Miklós monográfiájának kitűnő jegyzetapparátusa. Egy fontos szövegkiadás jelent meg 1984 óta: József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923-1930. 1. Szövegek. Közzéteszi egy munkaközösség, Horváth Iván vezetésével. 2. Magyarázatok. írta Tverdota György. Bp. 1995. (Érthetetlen, hogy folytatására már tíz éve várunk.) Megjelent - három vaskos kötetben - az 1922-1945 között a költőről írt ismertetések stb. szövege, amelyet akkor csak kefelevonatban használhattam: Kortársak József Attiláról. I—III. Szerkesztette Bokor László. Sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta [valamint számos új szöveggel gyarapította] Tverdota György. Akadémiai Kiadó, Bp. 1987. Készül a PIM-ben József Attila teljes levelezésének kiadása is, remélhetőleg még az idén megjelenik. Szabolcsi Miklós monográfiájának első két kötetét fentebb idéztem; azóta két újabb kötettel gyarapodott s befejeződött: „Kemény a menny.” József Attila élete és pályája 1927-1930. Bp. 1992.; Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937. Bp. 1998. (A Kossuth Kiadó két kötetben 2005-ben újra publikálta.) Még egy érv: József Attila életműve annyira bonyolult, hogy sokféle megközelítése lehetséges, s ezért sokban eltértem az 1984-i kiadás elrendezésétől. Az új kiadás elkészítésekor figyelembe vettem Péter László észrevételeit. Újra áttanulmányoztam előző kiadásomról készített lektori jelentését, továbbá a tréfás-megtisztelő „A Stollwerk” című bírálatát. (Péter L. 2000. 212-217.) A legtöbbet azonban Szőke Györgytől tanultam. Az ItK-ban megjelent bírálata (1985/1. 123-127.), valamint ennek továbbfejlesztett változata (Szőke 2003. 99-105.) számos új szempontot vetett föl, s ezek többségét akceptáltam. Figyelembe vettem Tverdota György kritikai megjegyzéseit is. (Eszmélet 81