Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia – Kultusztörténet. Képes tanulmányok (Budapest, 2003)
A török háborúk emléke barokk szentképeken
Király és mellyén találván a képet, azontúl fölgerjede szíve a harczra mind magának, s mind vitézinek, és bátran menvén elleségekre, azokat megverék szerencsésen. Mely harc után a Király Czellbe méné, és a Szentegyházat, ki most is ottan áll, megéppété, s a Szent Képet is örök emlékezetül (ki most is ott a Kincs között tartatik) odaadá."2 Nagy Lajos török-tatár betöréseket kivédő emlékezetes csatája és donációi motiválhatták Esterházy Pál nádort, amikor a sikeres zalánkeményi csata (1691. augusztus 19.) hírére ünnepélyes körmenetben hordoztatta a kincstár magyar kegyképét, később pedig, hogy ő és családja az ellenség torkából anynyiszor megmenekült, hálából Mariazellnek egy négy és fél láb magas drága úrmutatót ajándékozott.3 Winkler kompozícióját vette át Franz Xaver Ferstler Sankt Pölten-i mester imalapra nyomott rézmetszete.4 Gyűjteményemben leegyszerűsített változatát őrzöm „A. P Se." jelzettel. A nándorfehérvári diadal vezéregyénisége Hunyadi János mellett Kapisztrán Szent János volt, akinek ikonográfiája rendszerint föltünteti a harci motívumot. Attribútuma keresztes lobogó, amely alá toborozta hadait. Johann Andreas Pfeffel (1674-1750) rézmetszetű szentképén a bal oldali háttérjelenet a törököket üldöző Kapisztránt mutatja.5 Gyűjteményem másik példányán ismeretlen rézmetsző háromnegyedes alakban örökítette meg a harcos szentet, aki jobbjával a feszületet, bal kezével a zászlórudat markolja. A háttérben itt is csatajelenet látható. A győzelmet legkifejezőbben az augsburgi Klauber testvérek, Joseph Sebastian (1700-1768) és Johann Baptist (1712-1787) jelzetével készült, kitűnő allegorizáló rézmetszet örökíti meg. Kapisztrán Szent János büsztje fölött a győzelmi lobogó, alatta a fordított félhold látható. A halomba levágott törökök, vérző fejek, legurult turbánok látványát az ellenségtől zsákmányolt fegyverek és zászlók körítik. A bal oldali lándzsára szúrt török díszföveg alatt Nándorfehérvár látképe díszeleg „Belgradum Servatum" („A felmentett Belgrád") felirattal.6 A felsorolt kisgrafikai emlékek a maguk formanyelvén ugyanúgy emlékeztetnek az 1456. július 22- én aratott győzelemre, mint a III. Callixtus pápa által elrendelt déli harangszó, s évente augusztus 6-án Urunk színeváltozásának hálaünnepe, amelyet az 1493. évi esztergomi zsinattól kezdve hazánkban a pirosbetűs ünnepek közé soroltak.7 Szintén liturgikus „emlékművel" tették emlékezetessé a lepantói győztes csatát (1571. október 7.), amikor a Győzedelmes Boldogasszony, később a Rózsafüzér Királynéja, ünnepét rendelte Róma a tengeri diadal évfordulónapjára. Don Juan d'Austria hazatérő katonáival Loreto híres búcsújáróhelyén adott hálát Szűz Máriának, akit „Keresztények Segítsége" címen dicsőítettek, s ez invocatióként a Mária-litániában maradt fönn. Az ünnepet s a litánia megszólítását illusztrálják a következő szentképek, amelyek a Klauber testvérek ötletességét dicsérik. Az elsőn Gottfried Bern-148