Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia – Kultusztörténet. Képes tanulmányok (Budapest, 2003)
A Krisztus-arc mint palladium, Mária-típusok mint lelki védőpajzsok
tett a longobárd veszély idején, 752-ben, II. István pápa, amint azt a Liber Pontificalis, ősi szokás szerint, megjegyzi.10 Nyilván a bizánci Abgar-ikon hatására az Üdvözítő Sancta Sanctorum pápai magánkápolnában őrzött kegykép-típusa is Szent Arcként, illetve inkább váll-, mint mellképként terjedt. Ezt sugallta az apszismozaik Salvator-képmása mint prototípus, amely a szomszédos Baptistero híres Venantius-kápolnájának mozaikképén látható, átszerkesztve Urunk mennybemenetelének szintén szíriai eredetű, de Bizáncban adaptálódott kompozícióját, melyen az Üdvözítő mellképe áldó jobbjával jelenik meg.11 Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Lateráni-bazilika két búcsúnapján, fölszentelési évfordulója és titulusünnepe kapcsán, a Martyrologium Romanum szövegét, amely november 9-én és augusztus 6-án egyaránt Krisztust Salvatomak, vagyis Üdvözítőnek és nem Redemptomak, azaz Megváltónak nevezi. A dedikáció napján a szíriai Bejrút ókeresztény csodálatos, vérző Salvator-kegyképéről emlékezik meg, amelyet a zsidók keresztre feszítettek.12 A 787. évi egyetemes zsinat atyái a képrombolók ellen ezzel is argumentáltak. A szoteriológiai jelentőségű szavak etimológiája a Krisztus-ikonográfia szempontjából is fontos, amint erre már korábban jelzésszerűen rámutattam.13 Érdekes, hogy a Salvator-fogalom, mind a lélek üdvének, mind a test egészségének képzetét is hordozza. így érthető, hogy az Abgar Ukama szíriai királyt gyógyító ikon kultuszában, csakúgy, mint a laterániaknál, ahol Nagy Constantinus gyógyulásának legendája játszhatott közre, nem tévesztik szem elől a Salvatornak dedikált, Medicus Coelestist megörökítő paneaszi emlékmű ókeresztény tradícióját.14 Mégis, talán a legnyomósabb érv a több mint másfél ezer éves Salvator-kultusz mellett a Transfiguratio ünnepe, melynek ravennai allegorikus ábrázolásán a San Apollinare in Classe mozaik crux gemmatájának metszéspontjában az Üdvözítő vállképe tűnik fel.15 A keresztény antik művészet tárgyi emlékein szintén előfordul a Krisztusarc, illetve -büszt. Egy V századi körmeneti kereszt, egy zománcos encolpium s a monzai dómkincstár több szempontból értékelhető szentsír-olajos ampullája, mint Nagy Szent Gergelytől való ajándék, mind e témakörbe illenek.16 Gondoljunk a képrombolás elől elrejtett sínai ikonok közül Szent Péter, valamint Szergiosz és Bakkhosz vértanúk tábláin a Krisztus-arcra, melyet nem csupán medalionba, hanem clipeusba is foglaltak palladium jellege miatt.17 Urunk színeváltozásának bizánci eredetű ünnepe iszlámtól oltalmazó, törökverő jellegével akkor tudatosodott Európában, amikor III. Callixtus pápa augusztus 6-át a Hunyadi János és Kapisztrán Szent János csapatáról nevezetes, 1456-os nándorfehérvári diadal liturgikus „emlékművévé" avatta.18 Az üdvözítő színeváltozásának hazai megünnepléséről azonban már egy 1302- es pozsonyi adat is tudósít, éppen a salvatoriánus ferencesek névadójára vonatkoztatva.19 72