Szűcs Katalin Ágnes: Rendszerváltás a színházban (Budapest, 2017)
3. A rendszerváltás mint az esztétikum része
hiányosságait is, különösen a kisebb szerepek alakítóinál, ami azért fontos, mert az Arany János Színház sorsa is figyelemre méltó eleme a színházi struktúra rendszerváltás utáni alakulásának - erre annak idején még visszatérek. A „levegőben van”, vagy csupán szellemi restség? Ha módszeresen végignézi az ember egy-egy évad színházi kínálatát, szembeszökő, hogy mindig akad(nak) olyan mű(vek), amely(ek) szinte végigsöpör(nek) az országon, megállíthatatlanul terjedve. Ilyen esetben nem ritkán úgy tűnik, hogy pusztán a dramaturgiák szellemi restségéről van szó, ám a tárgyalt időszakban több színházban is színre került drámák tematikája mintha inkább a magyarországi társadalmi valóság felvetette problémákat tükrözné markánsan. Az 1992/1993-as évadban ugyanis - a világirodalom klasszikusainál maradva még — Molière Tartuffe-jét valamint Gorkij Éjjeli menedékhely című drámáját, illetve a magyar klasszikusok közül Móricz Rokonokat mutatták be több városban is.205 Ami - szigorúan a történetek síkján maradva - annyit tesz, hogy a nyomorúság, a lecsúszottság, továbbá a korrupció terjedése, illetve a mégoly ártatlanul pozícióba kerülők korrumpálódása mellett a rendszerváltással hirtelen terjedni kezdett vallásosság őszintesége került a társadalmi közállapotokról való gondolkodás homlokterébe. Utóbbi probléma - mint látni fogjuk - más, az idő tájt még csak latensen megbúvó anomáliákat is érint. Ekkor azonban még a liberális ellenzéki pártként számon tartott Fidesz elnöke és parlamenti frakciójának vezetője, Orbán Viktor a következő bekiabálással kommentál a parlamentben: „Térdre csuhások, imához!” A későbbi miniszterelnök Orbán ezzel szemben nemcsak vallásossá lett látványosan, de a választási küzdelemben szövetségre lépett, pontosabban fuzionált a választók körében a népszerűséget tekintve gyakorlatilag a mérési küszöb alá süllyedt Kereszténydemokrata Néppárttal. 205 A Tartuffe-öt a Budapesti Kamaraszínház, a szolnoki Szigligeti Színház és a veszprémi Petőfi Színház tűzte műsorára, a Független Színpad pedig már az előző évadban, tehát a repertoárján szerepelt. Az Éjjeli menedékhelyet a József Attila Színház Aluljáró nevű játszóhelyén mutatták be Gaál Erzsi rendezésében, továbbá Kaposváron és Zalaegerszegen - utóbbit Verebes István rendezésében, Idelenn címen. A Rokonok pedig ugyancsak a József Attila Színházban került színre, Léner Péter rendezésében a nagyszínpadon, valamint Kecskeméten Illés István és Nyíregyházán Schlanger András rendezésében. E röpke összegzésből ugyanakkor az is kitűnik, hogy a később erősen elbulvárosodott József Attila Színház ekkor még erős társadalmi érzékenységgel, társadalmi elkötelezettséggel bírt. 105