Tallián Tibor: Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből, 1940-1956 (Budapest, 2014)
"Nem én kiáltok, a föld dübörök". Magyar zene sztálin halála után
oldozás motívumát itt nem az Allegro baljós moll-szeptim ostinatója kíséri; a Qui tollis a bevezetést idézve, de annál bővebben és harmonikusabban, dús vonóshangzásban dialogizál a főtéma kvart-kvint végű dallamsoraival. Feltűnik a harmadik témaegyüttes is a vízdallam és a sirálymotívum. Vagyis a második Adagio reminiszcencia formájában felidézi a bevezetés, illetve az Allegro valamennyi témáját, egyetlen kivétellel: elmarad a vijjogó konfliktustéma, amelynek hangrendje megegyezett a Qui tollis motívuméval. Ehelyett a kódában kisimul és diatonikus alakot ölt a liszti fájdalommotívum. Háromszor halljuk: kétszer a hárfa I szférikus magasában csillan föl az Allegróból ismert klarinét-válasszal kiegészülve, a kürtök szubtonális B-dúr hármasa fölött. Utoljára a mélyvonósokon ereszkedik lefelé, majd békésen elnyugszik a tétel c záróhangján. A Fantázia hat első hegedű földöntúli, ppp, non vibrato C-dúr hármashangzatában cseng ki. Aligha akad olyan mai hallgató, aki a Fantáziára vonatkozóan ne osztaná Szabolcsi Bence szavait: „igen kevés olyan átható erejű műve született az új magyar zenének”, mint Szervánszky Concertója. Futó elemzésünknek remélhetőleg sikerült azt is láttatnia, hogy a kompozíció zenei-technikai, azon keresztül gondolati és érzelmi megtervezettsége felér a programját adó versével, a magyar irodalom Vörösmarty és Arany legmélyebb soraihoz mérhető bölcseleti koncepciójával. Nem utolsósorban azáltal, amiben mélyen és elszántan különbözik tőle. József Attila a lábainál hömpölygő tudatfolyamba merülve a múltat elemzi, s a meditáció végeredményeként megfogalmazza a történelem szenvedélymentes szemléletének kategorikus imperatívuszát: arra szólítja fel a jelent, ne foglalkozzék a múlttal, elég munkát ad a jövő. (Harmincéves fiatalember megvilágosodott álláspontja, aki eszmélő emberként nem élhette át azt a múltat, amelyről nyilatkozik - és tragikus módon nem fogja átélni a jövőt sem, melyért munkálkodni készül.) Mondhatnánk: a zene legfeljebb emlékeztetni tud a múltra, de nem írhatja le, nem elemezheti; hogyan is foglalhatná hát Szervánszky bele a Fantáziába A Dunánál eszmei üzenetét: „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani”? Talán tudná, ha akarná - de nem akarja. A Fantázia a maga koráról, a maga korához kíván szólni, ugyanolyan eredeti módon, mint József Attila poémája tette két évtizeddel korábban. A Concerto szerzője nem azért harcol, hogy a múltat bevallja - meghagyja vég nélküli felhánytorgatását Szabó Ferenc Emlékeztetőjének. Szervánszky a jelen bevallásáért küzd, 1954-ről akar diagnózist kiállítani. József Attilától kölcsönzi a mélybeszállás-felemelkedés mozdulatát hordozó háromtagú formát, de a mélység az ő számára nem a szemlélődés, hanem a lázas, küzdelmes harc szimbóluma. A Fantázia Dunájának mélye nem hallgat, még csak nem is morajos, halk, halotti hangon beszél - a folyam alatt már ott dübörög a föld, mert megőrült a sátán. Félreértéseket elkerülendő, a komponista gondoskodik arról is, hogy már a Fantáziában felismerjük a sátán lábnyomát. Megemlékeztünk a tonális tervről: az ördögi Finale magáénak vallja a Fantáziát indító, az Allegro reprízében megerősített asz hangnemet. Közvetlenebbül érzékeli a hallgató a két tétel közötti tematikus kapcsolatot, mikor a zárótétel amorf introitusából végre kibontakozik a felfelé törő asz-moll főtéma: felismerjük benne az első tétel Allegróját indító energikus-heroikus c-moll nyitógesztus groteszk-baljós karakterváltozatát. A romantikus ihletésű programatikus variációs elv alkalmazása kiterjed a páratlan számú tételek más motívumaira is. Mindháromban uralkodó effektusként, de változó alakban van jelen a negyedértékekben mozgó, emelkedő irányú tercláncot kirajzoló, végtelennek tűnő ostinato: a Fantáziában uralkodó típusa moll szeptimakkordot ír le, az Elégia ostinatója a kétterces hármashangzatot exponálja szextfordításban (gisz-h-e-g), a fináléban a szűkített szeptim felbontása zakatol a mo415