Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
tak."51 „Ezen a nyáron sokat voltam Attilával. Ekkor írta nevemmel címzett kis költeményét. Ez a kis vers... tele van személyes asszociációkkal. De nemcsak ez a vers, hanem a Medáliák egynémely darabja is. Különösen a 2-es, a 4-es és a 6-os."52 Mind ő, mind felesége felidézik az 1929. augusztusi keltezésű Harmatocska születését is, és a két barát ezzel kapcsolatos vitáját a Horváth-kertben.53 Barátságuk ez időszakának nemcsak József Attila Németh Andor című „medáliája" állított emléket, hanem az író két, József Attiláról írt cikke is. Az egyik a Literatura „írók furcsa élete" rovatában megjelent, figyelemfelkeltő riport volt.54 Megírása időpontjában a fiatal költő személyiségét az olvasóhoz közelebb hozó színes kis írás, amilyet Németh szerkesztői megrendelésre más kortárs szerzőkről, például Faragó Sándorról is gyártott,55 a szárszói öngyilkosság után kialakuló kultuszban döntő szerepre tett szert, mert a legendateremtő jellegű, a nélkülözésekről részletesen beszámoló, az öngyilkossági kísérleteket leltárba vevő életrajzi áttekintésre olyan szüksége volt a kultusz megteremtőinek, mint egy falat kenyérre. Ez az írás szolgált legfőbb biográfiai forrásként a méltatok számára, mielőtt az első József Attila-életrajzok megszülettek volna. A költő kritikai fogadtatásában talán még ennél is fontosabb szerepet töltött be Némethinek a Nincsen apám, se anyám kötetről írott, már említett méltatása. József Attila azzal az ambícióval jelentette meg harmadik verseskönyvét, hogy ezzel a gyűjteménnyel végre kivívja a kritika és a közönség teljes elismerését. Egy-két méltató véleményt elkönyvelhetett ugyan,56 de Németh Lászlónak a Nyugatban megjelent bírálata megszégyenítő módon bánt el a kötet szerzőjével.57 A Nyugat kritikusának a Medáliákról lesújtó véleménye volt, ahogy Füst Milán még évek múltán is e ciklus 3. darabján köszörülte nyelvét.58 A Nincsen apám, se anyám teljesítményét az élvonalbeli kritikusok közül egyedül Németh Andor méltatta érdeme szerint, s ő volt az, aki felismerte a Medáliák költészettörténeti jelentőségét. Még a költővel szemben is kitartott a ciklus nagyszerűsége mellett, amikor József Attila már messze maga mögött hagyta az őt a húszas évek végén jellemző alkotásmódot.59 Németh gondolkodásmódjának alakulása szempontjából a kritikának különösen azok a részletei a fontosak, amelyekben egyrészt a húszas évek folyamán folyamatosan képviselt szókultuszát, mondatellenességét ezúttal József Attilára vitte át, másrészt, ezzel párhuzamosan, ahol költeményeit, különösen a Medáliákat, a tiszta költészet, a tömény vers példáiként mutatta be: „Ebben a versben - írja a 9. darab idézése után - a sűrített verstechnikáját mutatjuk be. Minden szó magát jelenti, szó szerint, s erkölcsi-51 Németh Andorné: Emlékek, in: Németh Andor József Attiláról [s. a. r. RÉZ Pál], Magvető, Bp., 1989. 463. 52 Emi. 633. 53 Emi. 639., Németh Andorné: i. m., 464-465. 54 József Attila, Literatura, 1928. augusztus, 258-261. 55 Faragó Sándor, Literatura, 1929. július, 249-251. 56 Zelk Zoltán: József Attila: Nincsen apám, se anyám, Munka, 1929. március, 190-191.; [Hatvány Lajos:] József Attila, Magyar Hírlap, 1929. május 26.23.; Nádass József: Nincsen apám, se anyám, Korunk, 1929. július-augusztus, 597. 57 Németh László: Nincsen anyám, se apám, Nyugat, 1929. december 1. 649-650. 58 Füst Milán: József Attiláról, Nyugat, 1935. március, 242-244. 59 Miniatűrök, Porond, 1933. február (II. évf. 1. sz. [2]), 97-98. 122