Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
Azt különösen nem nézte jó szemmel, hogy a Medáliák-korszakot követően József Attila elpártolt a tiszta költészettől és verseiben kommunista szellemben ítéletet mondott a társadalmi állapotokról, mozgósítani kívánt a kapitalista osztályelnyomás ellen, a proletárok közösségének szószólójaként lépett föl. Emlékiratában, alaposan összemosva eltérő időpontokat, összekuszálva az időrendet, feleleveníti azt a feszültséget, amely a költői gyakorlat iránymódosítása miatt közte és József Attila között az évtized fordulójára támadt. Elmondja például, hogy barátjától megkapta a Lebukottak kéziratát, hogy egy olyan értelmiségi társaságban olvassa föl, amelynek Németh tagja volt. A verset a költő a Vörös Segély megbízásából írta. Az elsők egyike volt, amelyek 1930. őszi kommunista fordulata után születtek. Németh eleget tett a kérésnek, köröztette a kéziratot. „A jelenlévők túlnyomó része elolvasta, de általában nem voltak túlságosan elragadtatva tőle. A legkevésbé Baron Gyula, a kiváló orvos, aki valósággal felháborodott. »Ez nem költészet«, mondotta, »ez egyszerű propaganda«."96 Lehet, hogy Németh nem teljesen osztotta ezt a véleményt, mert felismerte, hogy a mozgalmi felkérésre írott költemény egyúttal nagy gonddal készített Villon-stílusutánzat, de környezetének a propagandaköltészettel szembeni aggályaival nyilván egyetértett. Ezt tanúsítja emlékezésének alábbi részlete: „Hogy engem mennyire izgatott és érdekelt József Attilának az az eltökéltsége, hogy ezúttal csak a pártnak él és kizárólag csak a párt szempontjait tartja kötelezőnek magára, annak éles bizonyítéka egy kis cikkem, amely 1930. november 25-én jelent meg a Toliban ezzel a címmel: Shakespeare, Kosztolányi és a pillanat.97 Shakespeare-nek csak annyi köze van ehhez a tanulmányhoz, hogy Kosztolányi lefordította Shakespeare Romeo és Júliáját és a Téli regét. Mert a cikk kizárólag a következő problémával foglalkozik: helyes-e, ha az író egy pártot szolgál ki. Ezt a problémát József Attila új magatartása vetette fel a számomra, akivel szembehelyeztem Kosztolányi új, 1930-as magatartását."98 Figyelemre méltó választás. Németh Andor 1930-ban a József Athla és a Kosztolányi Dezső által követett eltérő útirányok közül az utóbbiét részesítette előnyben: „Kosztolányi tehát megváltozott, állapítom meg, mégpedig úgy, hogy kiemelkedett a politika fertőjéből és ezáltal emelkedett. József Attila most ennek az ellenkezőjét teszi: ő most teljesen bele akar menekülni a politikába. Vajon jól teszi-e, kérdeztem magamtól. Ez a háttere a Toliban megjelent, sajnos, meglehetősen hermetikus kis írásomnak."99 A szerző nem fogalmazhatott ennél nyíltabban, hiszen ha szóvá teszi József Attila kommunista irányultságát, ez rendőrségi feljelentéssel lett volna egyértelmű. így csak példálózással üzenhette barátjának, hogy rosszallólag veszi tudomásul szélsőbaloldali fordulatát. „Kosztolányi tehát kiszabadította magát a politika posványából, mert az zavarta művészi cirkulusait, mert fojtogatta a mocsárból felszivárgó mérges atmoszféra és bűz. Otthagyta a politikát, de mélységes lelkesedéssel minden emberi iránt. De lehetséges más attitűd is, mondom, József Attilára gondolva, amely egyenes úton vezeü az írót a társadalom kollektivitásába, oda, ahova amúgy is ezer és egy ok tolja az írót és gondolkozót. De vajon jó-e ez az egyenes út? Ezt nem merem állítani, kivált, amikor költészetről van 96 Emi. 647. - Az idézet második része hiányzik az emlékirat nyomtatott változatából, az elveszett gépirat megmaradt töredékéből egészítettem ki. 97 Shakespeare, Kosztolányi és a pillanat, A Toll, 1930. november 20.5-8. 98 Németh Andor emlékezése - gépirat. 99 Uo. 134