Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hét bő esztendő
Németh utólag, igaz, talán a Koestlerrel történt későbbi szakítás keserű érzését viszszavetítve, meglehetősen kedvetlenül nyilatkozott barátja, „cégtársa" 1933. nyári budapesti tartózkodásáról: „A nyár derekán felbukkant Koestler. Körülbelül három hónapot töltött itt. Engem rettenetesen idegesített."59 60 Ennek némileg ellentmond, hogy sülve-főve együtt voltak. O hozta össze cégtársát József Attilával is: „rövidesen Attilának a legkedvesebb barátja lett. Először is elvtársak voltak, volt miről beszélniök. Koestler különben nyilván más kommunistákkal is érintkezett pesti tartózkodása idejében, például Balogh Lacival. Talán Újvárival is. Én különben rengeteg emberrel hoztam össze. Egyszer felvittem Totisékhoz, akiknek köre szintén eléggé »kommunistagyanús« volt."“ Az ismerősök közül mindenesetre József Athla volt a legfontosabb. „Bizonyos értelemben ő is a cég tagja volt, mert megbíztuk, hogy írja meg a készülő darab [a Bar du Soldi - TGy] dalainak magyar változatát."61 Ha a költő több dalt is írt vagy fordított, akkor ezek elvesztek. Az utókorra egyedül az a vers maradt, amely A boldogság nyitott könyv, tessék, olvassák címet viseli. A vers eredetiségéről Koestler ellentmondásosan emlékezik. Egyrészt azt állítja, hogy a vers a költő saját szerzeménye, természetesen illeszkedve a darab tematikájához, amelynek betétdala arról szól, hogy az ember boldogságra termett. Másutt kijelenti, hogy József Attila „csupán" magyarra fordította saját német nyelvű versét. A versek, azaz a dalbetétek a Bar du Soldi „brechtesítését" szolgálták, azaz Songok alapszövegének funkcióját töltötték volna be. A „brechtesítés" természetesen „villonosítást" jelentett volna Brecht Háromgarasos operája átköltéseinek, stílusutánzatainak mintájára. Ezért Koestler lehetséges iránymutatását nem tagadva valószínűbb, hogy a szóban forgó betétdal József Attila saját szerzeménye volt. A három jó barát, a kiterjesztett „cég" találkozásai közül a legemlékezetesebb az lehetett, amikor József Attila és Szántó Judit hívta és vendégelte meg Némethet, Szegő Juditot és Koestlert. A költőnek és élettársának ki kellett költözniük Székely Bertalan utcai lakásukból, mert nem tudták kifizetni a lakbért. Amíg új lakást nem találtak, a külföldre utazó Berény Róbert festőművész rendelkezésükre bocsátotta Városmajor utca 36. I. emeleti lakását. A villalakást legkorábban július végén, augusztus elején foglalták el. Ide hívták barátaikat vendégségbe, Lengyel András feltételezése szerint augusztus végén, szeptember elején. Itt játszotta el Németh Andor, József Attila kérésére többször egymás után Bartók Medvetáncát. Ha József Attila a maga Medvetánc című versét nem is ennek a zongorajátéknak a hatására írta, hiszen a költemény már a Külvárosi éj című kötetben, 1932 októberében is napvilágot látott, sőt Németh méltatásában a kamaszhumor megnyilvánulásaként számba is vette, ezekben az években kétségkívül intenzív műhelykapcsolat alakult ki közöttük. A Medáliáktól a Nyáron, A kanász on keresztül az Oda együtt-olvasásáig számos hiteles emlékezésrészlet számol be róla. A barátságtalan [Hováforduljon az ember...]-en kívül a tréfás-kihívó Ballada című, Némethnek ajánlott egysoros is a kritikus és költő, ha nem is minden feszültségtől mentes, de termékeny együttműködésére szolgál bizonyítékul. 59 Emi 671. 60 Uo. 661. 61 Arthur Koestler: A láthatatlan írás, id. hely. 192