Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
s a harmadik, amely ugyanekkor portrét festett róla;3 vagy az 1938 februárjában közölt két cikket sokallta meg a laptulajdonos. Ezek az írások történetesen a korabeli József Attila-irodalom legérdekesebb és legfontosabb dokumentumai közé tartoznak. Elég, ha csak a Szabad-ötletek jegyzékét bemutató cikkre utalok, amely évtizedekre meghatározta, mit ismerhet meg a közönség ebből a problematikus írásból.4 De akkor is csalatkozunk, ha hitelt adunk a „hébe-hóba" kifejezésnek. Márai rendszerességével Németh kétségkívül nem szállította a kéziratokat, de igen sokat publikált, s itt végzett munkája sokkal folyamatosabb volt, mint amire maga a szerző is emlékszik. E megbízásból eredő első szövege 1936. december 6-án jelent meg. Rövidebb, egykét napos vagy hosszabb, négy-öt napos megszakításokkal közölt írásainak első sorozata vegyes tematikájú. Találunk közöttük recenziókat, aktuális kulturális eseményekről szóló tudósításokat, de a Bécsi Magyar Újságba írt kis színes cikkekhez hasonlatos, a történelem baljós változása nyomán a hétköznapokban is tetten érhető, nyugtalanító jelenségeket megragadó írásokat vagy éppen novellákat is. 1937. március elejére aztán, úgy látszik, artikulálódott az író profilja, összeállt az a feladatkör, amelynek elvégzésére alkalmasnak találták, és amire ő is szívesen vállalkozott. Heti egy alkalommal kapott egy teljes oldalt, végeredményben az irodalmi rovatot, amelyet ő szerkesztett, s többnyire ő maga írt tele.,Végtére kiegyezett velem - írja Agairól -, hogy ezentúl nem kell mást írnom, csak egy oldal irodalmi rovatot. Abba írhatok, amit akarok, egyszer egy héten, isteni! Egész héten erre az egy oldalra készültem, igen nagy hozzáértéssel és olyan szép portrékat írtam Puskintól le egészen Lawrenceig, hogy öröm volt olvasni még magamnak is. Először azt hittem, hogy a rovatom miatt tépik ki a kávéházban a lap utolsó oldalát. Azt hittem azért, hogy megőrizzék a cikkeimet. Végre rájöttem, hogy a keresztrejtvény miatt tépik ki, az van a másik oldalon."5 Az oldal középpontjában, amiről az fölismerhető volt, a Mit illik... tudni? sorozatcím állt, s a kipontozott helyen valamely jelentős magyar vagy külföldi alkotó neve szerepelt. A másik állandó cím A hét könyvei volt, amely alatt hosszabb és rövidebb recenziók, ismertetések sorakoztak az újonnan megjelent könyvekről. A Németh Andor által felépített irodalmi oldal 1938 elején megszűnt, s Németh újra vegyes tematikájú írásokkal volt jelen a lapban. Megjelent ugyanakkor egy új műfaj is, amelyben a húszas években és a harmincas évek elején a Literaturában már jól begyakorolta magát: az interjú. Nagyon érdekes beszélgetéseket folytatott a lehiggadt Szabó Dezsővel, Vikár Bélával, a spanyol börtönből szabadult Arthur Koestlerrel, Jules Romains-nel. Az író a Szép Szó megindulásával a Nyugatban lényegében beszüntette a publikálást. Három orgánumban jelentek meg munkái: a Szép Szóban, A Toliban és az Újság lapjain. Mint minden jó kritikus, Németh is benne élt a kor magyar irodalmában, érzékenyen és éberen követte az irodalmi élet eseményeit. Kritikusi munkája során neki is kialakultak fő tájékozódási pontjai, azok a szerzők, akiknek munkásságát az átlagosnál nagyobb figyelemmel és rendszerességgel kísérte, s akikhez képest mintegy betájolta az 3 József Attila tragikus öngyilkossága, Újság, 1937. december 5. 10.; József Attila temetésén, Újság, 1937. december 7.; Mit illik József Attiláról tudni? Újság, 1937. december 12. 31. 4 Emlékek farkasvermében, József Attila tragédiája orvosának és barátainak megvilágításában, Újság, 1938. február 6.35.; Kelj fel és járj! József Attila gyötrelmes küzdelme kényszerképzeteivel, Újság, 1938. február 20. 27. 5 Három év Pesten (Levél Déry Tiborhoz), megjelenés előtt. 224