Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
Pedig Németh jelentékeny hozzájárulása a József Attila-szakirodalomhoz még csak ezután vette kezdetét. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy fejezetenként hozzákezdett egy József Attila-könyv megírásához. Két szempontból is: egyrészt azért, mert a Réz Pál szerkesztette Németh Andor József Attiláról című gyűjteménynek jelentős hányadát azok a cikkek teszik ki, amelyeket a kritikus költő barátjáról írt.32 Másrészt pedig azért, mert mint majd látni fogjuk - a nyersanyagot az 1944-ben megjelent József Attila-monográfiához közvetlenül vagy átdolgozottabb formában épp ez a cikksorozat szolgáltatta. Németh Andor és József Attila kapcsolatának alakulását az eddigiekben gondosan nyomon követtük. A munkát megkönnyíti az a körülmény, hogy a Németh Andor-szakirodalomnak ez a leghangsúlyosabb, legkidolgozottabb része. Annak a tizenhat írásnak a részletes áttekintése, amely 1936 júniusa és 1938 júliusa Németh Andor műhelyében József Attiláról készült, még egy ilyen monográfia kereteit is szétfeszítené. A bőséges szakirodalom ezt fölöslegessé is teszi, ráadásul a két barát közötti viszonyának tárgyi szempontból teljesen indokolt taglalása - a monográfia szándékával, az életmű tematikai gazdagságának, horizontja tágasságának bemutatásával szemben - egyoldalúan, torz módon ezt az egy aspektust nagyítaná ki. így Németh Andornak a költő élete utolsó éveiben és halála után a hagyatékával kapcsolatban kifejtett aktivitásáról itt csak a leglényegesebb mozzanatokat emelem ki. Láttuk, milyen mértékben szélesítette ki Németh publikálási lehetőségeit a Szép Szó indulása 1936 tavaszán. A pályáját a Nyugat lelkes híveként kezdő, majd a modernség radikálisabb változataihoz, a bécsi MÁhoz, illetve a Dokumentumhoz csatlakozó író e fórumok megszűnte után évekig beérte a Móricz és Babits szerkesztette folyóirattal. Jelképes értelmű, hogy utolsó szereplésére a Nyugatban 1936 márciusában, a Szép Szó indulásának pillanatában került sor.33 Az év tavaszától a korszerűbb, frissebb tájékozódást ígérő, a századeleji radikális a Nyugatban hagyományaihoz visszatérni kívánó Szép Szóhoz pártolt. Ismeretes és természetes az is, hogy a folyóirathoz Némethet barátja, József Attila szegődtette el. Annak, hogy a másik szerkesztőnek, Ignotus Pálnak, majd pedig Fejtő Ferencnek bárminemű kifogása lett volna közreműködése ellen, semmi nyoma. Mindazonáltal 1938-tól kezdve, azaz a költő öngyilkossága után szereplésére ritkábban került sor. 1936-1937-ben majdnem háromszor több publikációja jelent meg, mint 1938-1939-ben. Igaz, közléseinek száma már 1937 elejétől megcsappant, s ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszott az a tény, hogy az Újság cikkekkel való táplálása ereje igen jelentős részét lekötötte. Szólni kell Németh és József Attila kapcsolatának egyik fontos epizódjáról, az 1937. február 5-én, a Cobden Szövetségben A kritikus és a költő vitája címen lezajlott közös, nyilvános szereplésükről. A vitát önálló írásban részletesen feldolgoztam.34 Itt megelégszem az esemény rövid felidézésével. A Cobden Szövetség programja egy sorozatba illeszkedett. Jelentőségét a két főszereplő figyelemre méltó szereplése és az ebből eredő következmények adják. József Attila szempontjából három mozzanatot kell kiemelnünk. Egyrészt azt, hogy a vita során meglehetősen bizarr, de markáns és szuggesztív 32 Németh Andor József Attiláról, [s. a. r. Réz Pál], Magvető, Bp., 1989. A Tanulmányok, kritikák, cikkek rovatban tizennyolc írás szerepel (345-431.) 33 Hordubal, Karel Capek regénye, Nyugat, 1936. március (3. sz.) 247. 34 József Attila anti-ars poeticája, in: Tverdota György: Határolt végtelenség, Osiris, Bp., 2005. 241-291. 230