Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
Föggelék
A JÓZSEF ATTILA-KUTATÁS DILEMMÁI 205 vetít, ne firtassuk. Érjük be annyival, hogy József Attiláé nem ilyen. Autentikus, bár nem abszolút érvényű és idővel változó értelmezése ezért csak humánideológiai keretek között lehetséges. Ami pedig a referencialitást illeti, érdemes föltennünk a kérdést: hasznos-e, ha sokoldalúan (bizony párt-, eszme-, kór-, kultusz- és egyéb történeti aspektusokból is) ismerjük anyagunkat, vagy pedig jobb valamely csalhatatlannak vélt módszerrel, olvasói pozíciónkból származó többletjogosultságunk önhittségével nekilátunk, hogy megoldjunk olyan problémákat, amelyeket a József Attila-kutatók állítólag nem megfelelően oldottak meg? A Tanulmányok József Attiláról kötet élére állított Beney Zsuzsa-írás egyik bevezető mondata: „Életem egyik legnagyobb olvasmányélménye és gondolkozásom egyik centrális problémája József Attila költészete volt”4 jogot ad arra, hogy az előbbi kérdést a következőképpen fogalmazzam át: Hasznos-e, ha József Attila költészetének kutatóját elkötelezettség, mély érzelmi kapcsolat fűzi a vizsgált tárgyhoz, vagy elég, ha a mű virtuozitásunk megcsillogtatásának ürügyéül, esetleg egy általunk csalhatatlannak vélt elméleti elgondolás illusztrációjául szolgál? A kötet a maga módján feleletet ad ezekre a kérdésekre. Első, felületes benyomásunk kedvező: mintha megcáfolná a kutatás belső meghasonlásáról fentebb kiállított kórismét, hiszen a miskolci konferencián teret kapott a József Attiláról való gondolkodás csaknem valamennyi fontos irányzata. A tartalomjegyzéket olvasva Arany János sorai juthatnak eszünkbe: „Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban”. Az Előszó, és még inkább a bevezető tanulmány azonban eloszlatja a szép látszatot. Végrehajtja a költőről való érvényes és érvénytelen, apologizált és (legfeljebb) tolerált tudás fentebb vázolt szétválasztását. A gyűjtemény szerkezete ily módon hű tükörképe a József Attila-kutatás megosztottságának. A miskolci rendezvényre a szervezők meghívtak olyan szakembereket is, akik az elmúlt évtizedekben ismertté váltak e szakterületen. E szakemberek elméleti előfeltevéseiket illetően igen széles mezőnyben helyezkednek el: a Kulcsár Szabó Ernő képviselte nézetekhez közelebb álló, de a szakterület benső ismeretével tagadhatatlanul rendelkező Bókay Antaltól a legújabb elméleti irányok kérdéseiben is járatos Veres Andráson keresztül olyanokig, akiktől e megközelítésmódok távolabb állnak. Tartózkodván minősítésüktől és jellemzésüktől (a legkülönbözőbb kutatási irányokhoz tartozó szakemberekről van szó) ábécérendben sorolom föl nevüket: Beney Zsuzsa, N. Horváth Béla, Szigeti Lajos Sándor, Szőke György, Tamás Attila, Tverdota György. A kötetben ez utóbbiak közül kerülnek ki azok, akik a József Attila-kutatásnak azt a szegmensét képviselik, amely úgymond káros hatást fejt ki, s amely tevékenységének végeredményeként József Attila a ' Beney Zsuzsa, József Attila „személyessége", in Tanulmányok József Attiláról, i. m., 11.