Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarképei
Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarcképei Ars poetica sokféle létezik abban az értelemben is, hogy sokféleképpen fogható fel a költői mesterség-hivatás, s abban is, hogy egyetlen költői műhelynek akár egyetlen szakaszán belül is többféle módon és formában fejthető ki a szakmai hitvallás. S persze az ars poetica fogalomköre is többrétű. Legtágabb értelemben tulajdonképpen minden költői műbeléfoglalható, hiszen közvetve legalábbis, elmond valamit a költő szakmafelfogásáról. Szűkebben a költészetről, a költőlétről közvetlenebbül szóló, megnyilatkozó alkotások sorolhatók ide. A legszűkebb körbe pedig azok tartoznak, amelyek különös sűrítettséggel és összpontosítással vallanak a hivatásként értelmezett szakma alapkérdéseiről, a költészetnek az ember, a nemzet, az emberiség léttörténetében elfoglalt helyéről, mint A XIX. század költői, a Cigány a siralomházban vagy József Attila Ars poeticája. Nagy László életművében mind a három jelentéskörben értelmezhető az ars poetica fogalma, annál is inkább, mivel életútjának egyik központi kérdése a költőiét s annak társadalmias kapcsolatrendszere. E helyen azonban csak az érett költő legfontosabb vallomásairól ejtünk szót, azokról, amelyeket vagy már ő maga is kiemelt, vagy már a kortárs befogadók lényeginek tartottak. E műveket sok szálon, erős rokonság köti egymáshoz, s megmutatják, mi állandó ebben a költészetben 1953-tól, s mi módosul. Ugyanakkor az érett pályaszakasz három reprezentatív kötetének embléma-, mottóversei is a Ki viszi át a Szerelmet, a Versben bujdosó és a Verseim verse. Közülük az első 1964 júliusában jelent meg a Kortársban, majd a következő évben a Himnusz minden időben című kötetben, de ezeken a helyeken még nem kapott kiemelést. A kötetnek - érthetően - a címadó vers a kiemelt műve, de az elsőként a Vérugató tündér ciklusban megjelent Ki viszi át a Szerelmet csak a későbbi válogatott, gyűjteményes könyvekben válik ciklusnyitóvá, mintegy visszaigazolva e mű fogadtatását, azt a vélekedést, amelyet legtisztábban Kiss Ferenc fejezett ki, amikor tanulmányának címévé tette 89