Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarképei
A reményelv és a napszimbólum kapcsolatát már első nyomatékos megjelenése is feltárja. A nap jegyese köteteim még inkább csak igénybejelentés, de fontos a címadó gondolat a Farsangi ének záróstrófájában: Ebben a nagy zenebonás fényben vas-reménybe öltözöm, kisértések ellen a hatalmas naphoz szívemet kötöm. A Nap jelképkörének motívuma a tűz, a láng, a fény, a nyár is, így könnyen belátható, hogy valóban versek sorában van meghatározóan jelen. Ezzel indul a Himnusz minden időben is: Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Teljes versként ez hatja át a Tűz világát. Ebben a versben a tűz az élet elvével azonosul, s így természetesen válik a remény a centrumává. Az előző verssel való szoros kapcsolatát az egyaránt himnikus dalforma, a szólító jelleg s ennek igéző-varázsló jelentésköre mellett még az egyaránt refrénhelyzetű gyönyörű kifejezés is érzékelteti. A Himnusz minden időben című kötetben a szólító versnek három kiemelkedő példája a címadó mű mellett a Tűz és a József Attila!. A műfaji rokonságon túl is kötődnek egymáshoz, s éppen a reményelv központi szerepével. A szeretett kedves, az élet hajtóerejét jelképező tűz és a szó szerint is a „te add nekem a reményt” kérésével megszólított példakép költő-előd a reményelvű lét három fő princípiumát tárják elénk. Közülük a Himnusz minden időben tekinthető szerelmes versnek is, a József Attila! portréversnek is, bár mindegyik több e fogalomköröknél. A Tűzm szólítottja nem valóságos személy, s nem is csak egy közismert természeti jelenség, elementárisán szimbolikus jelentéskörű. A himnikus dal egyetlen mondatból áll, mégis három kisebb szerkezeti egységre tagozódik. Mindegyiket a „Tűz / te gyönyörű” szólítás vezeti be, majd egyaránt bűvölő-varázsló-ráolvasó jellegű megjelenítés következik. 130