Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A látomásos-szimbolikus-mítoszi szemléleti-poétikai forradalom
Ó, miért is kellett kiválnod, e földből messzire kilátnod! Bajod a világ, mondhatod. Hova igazítod léptedet, ha sorsok, kényszerképzetek, ha dögvész-szárnyú istenek zsúfolják híres otthonod! Ám nemcsak szemléletileg nyilvánvaló, hogy a hosszúversek és a dalok ugyanannak a költői forradalomnak közös gyökerű hajtásai, hanem poétikailag is. A jelentős módosulásokra 1953 és 1956 között is bőséggel találni példákat, mégis, 1956 után új szakasz kezdődik, új poétikai elemekkel. A Himnusz minden időben kötet dalai már egyértelműen a látomásos-szimbolikus-mítoszi világba vezetnek. A legismertebb példái ennek a Ki viszi át a Szerelmet és a Tűz. S egy újabb - a pályán végső - fejlődési szakaszt mutatnak a Versben bujdosó című kötet dalai. A dalok mindvégig egyértelműen lírai alkotások, de összetettek, s tudatosan azok. Mint egy vallomás közli: „szerettem a daloló verseket és szeretem a dalokat. Tán azt hiszem, az a versnek a teteje, ha valaki dalt tud írni. Persze, nem olyan pacsirtás daloló versekre értem, hanem mondjuk arra a fajta dalra, amit József Attila tudott, Petőfi, Csokonai után megvalósítani a huszadik században. Az lenne jó, ha ilyen versekben is ki tudnánk mondani, ki tudnánk fejezni magunkat. Egyelőre úgy látom, én ezt nem tudom megoldani, mai gondjaimat ilyenekben kifejezni. Sokkal energikusabb, erőteljesebb verseket szeretnék írni, legalábbis addig, míg ki nem élhetem ezeket a - hogy úgy mondjam versbe kívánkozó energiákat.”62 A József Attila-dalhoz viszonyítva Nagy Lászlóéi másfélék. Elsősorban talán az említett elődeiben fellelhető mozarti dallamot hiányolta saját dalaiból, bár olykor ez is megjelenik a hatvanas évekbeli dal- és dalszerű költeményeiben {Alomi beszédem, a Tűz, a Ha dong a föld, az Asszony-fejű felleg), s meghatározó elemként ott van a himnikus jelleg mellett a Himnusz minden időben, a Szárnyak zenéje világában. E költészetben elsőként a hosszúvers polifóniája ötlik szemünkbe, de utána mindjárt műfaji változatosságára is figyelhetünk. Az 1956 előtti termés a dal és a hosszúvers uralmát tanúsítja, a Himnusz minden időben című kötetben azonban már megjelenik a félhosszú vers, amelynek kialakulásában szintén József Attila lehetett a legfontosabb példa a Téli éjszaka-típusú 68