Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
Brichta Cézár költészetével viszont elégedetlen, és bírálatát egy általánosabb probléma részeként fogalmazza meg. A „szocialista voltukkal sivalgó költőtársaim munkáiban - írja József Attila - csak a századvégi március 15-i hazafias ódák absztrakt lelkesedését találom, sokszor a háború után konstruált, tehát még absztraktabb formanyelvvel, néha pedig hangulatos szentimentalizmussal, de nem egyszerű és komoly átfogó érzéssel, amely (tulajdonképpen a költészetben mindig) lelki világrendet jelent”.10 Az, hogy József Attila szóvá teszi a formanyelv inadekvát voltát, és ebből a meggyőző erő hiányára következtet, nem áll távol Kosztolányi egy évvel később írt híres-hírhedt Ady-pamfletjének érvelésétől. De míg Kosztolányi ebből Ady politikai költészetének őszintétlenségére következtet, addig József Attila a bírált költő önállótlanságára. Harmadik írása kevésbé sikerült, mint az első kettő. József Attila nem is leplezi kedvetlenségét, hogy gyönge, művészietlen versekkel kell bíbelődnie, holott inkább a költészet mibenlétéről elmélkedne. A cikk felütése meglehetősen szokatlan módon vonja be a recenzens beszédhelyzetét a szövegbe: „Lőrincz Jenő munkáival kapcsolatban elsősorban általánosságban kellene beszélni a versről, ami azonban nem lehet az ad hoc kritika feladata. Ezen a szép júliusi estén bizony sok gyönyörű - mert igaz - elvontság ring az ember esze-velejében, azonban ebben Lőrincz Jenő könyve elvész, mert mindenekelőtt negatívumaival segít az elvonásokhoz.”11 Lengyel András jó szemére vall, hogy e szöveghelyből arra következtet: a költőt ekkoriban már az Ihlet és nemzet címmel tervezett művészetbölcseleti számvetése foglalkoztatta.12 A Lőrincz Jenő verseiről írt recenziónak van egy passzusa, melynek érdekessége, hogy az egy évvel később írt vitacikk, az Ady-vízió egyik alapfogalmát előlegezi meg. József Attila miután megállapítja a bírált költőről, hogy „invenciója és formaérzéke úgy viszonylanak egymáshoz, mint a nagyapa csecsszopó unokájához, holott legalább is ikertestvéreknek kellene lenniök”13 - talán kritikája élét enyhítendő, Ady egyik versét társítja vele: 10 József Attila, Egyszerű énekek : Brichta Cézár versei = Uo. 15. A három közül ez a recenzió kapott nagyobb figyelmet, mert a korabeli szocialista költészet fölött gyakorol bírálatot. Brichta Cézár a Népszavában sokat foglalkoztatott költő volt. 11 József Attila, Vérző szárnyakkal: Lőrincz Jenő versei = Uo. 17. 12 Lengyel András, i. m. 92-93, 13 JATC1 1995, 18. József Attila később is kedvelte az effajta - a családi-rokonsági viszonyokra hivatkozó - megszemélyesítéseket. A Babits-bírálatban egy csokorra való található belőlük, példaképpen: „A tartalom hűtlen elhagyás címén perli a formát. És viszont, ahogy tetszik. De minthogy a házastársi életközösség fenn sem állott, nászról szó sincs, a házasság eleve érvénytelen, azaz művészet nincsen. Babitsnál a forma és a tartalom, a művészi forma és a költői tartalom, úgy kerülik egymást, mint két hitvesgyilkos...” József Attila, Az Istenek halnak, az Ember él = Uo. 223. 193