Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vitairat
párbeszédre. 2 A vita hevében néhol egyenesen szerencsétlenül fogalmaz, azt a látszatot keltve, mintha eleve lemondana Ady szövegeinek átéléséről: „Lehet, latin műveltségem és hajlandóságom tesz képtelenné arra, hogy bármely ilyen mítoszt, bármely ilyen bölcseletet elfogadjak. {...} Logikai ellentmondásai talán ezért bántanak. Tudom, egy költőtől nem szabad betű szerint való logikát követelni. Végre ő nem az értelemre, hanem az érzésre föllebbez. Világnézete azonban annyira sérti értelmemet, hogy érezni is képtelen vagyok vele. Hangja nem oly meggyőző, hogy bírálatomat el tudná némítani. E messianizmus által elveszti (az) idegrendszeremmel való kapcsolódást.”73 Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, világossá válik: Kosztolányit nem előítéletesség vezeti, hanem radikálisan eltérő világképe (és ennek belátása) gátolja meg abban, hogy érzelmileg azonosulni tudjon Ady költészetével. A vitairat valójában nem elég alaposan, illetve nem elég sikeresen dolgozta ki a világnézeti szembeállítást. A megváltáshit radikális ellenzése - csupán ennyi derül ki a szerző álláspontjáról. Amikor konkretizálni próbálja Ady küldetéstudatának különféle jelentésrétegeit, mindössze kettőt tud felmutatni: a népe politikai megváltásáért és a maga költői elsőségéért folytatott küzdelmet. Kosztolányi szerint az első talányos, anakronisztikus és hiábavaló, a második önös és kétséges kimenetelű. Tulajdonképpen csak a politikai küldetés rendelkezik a szó szoros értelmében világnézeti relevanciával. Tehát Ady harca a „költőfejedelem” címért (Kosztolányi kétszer is él e szóval) megtévesztő e tekintetben is. Kosztolányi igazi ellenérvei nem világnézeti, hanem irodalmi természetűek. Mivel „a költő a kifejezés művésze”,74 érthető, hogy saját logikája szerint csupán Ady modorosságainak kimutatásával áshatja alá vetélytársa költői hitelét. (a mesterkéltség ellen) Felvetődik a kérdés: a vitairat milyen költészetfelfogás alapján áll, mit próbál védelmezni Ady károsnak ítélt hatásával szemben? Első pillantásra csak annyi bi2 Holott erre is lett volna lehetőség. Például József Attila a Kosztolányi Összegyűjtött költeményeinek 1935-ös kiadása alkalmából írt nagyszerű bírálatában megértőén közelít a tőle különbözőnek gondolt költői világképhez - vö. Veres András: Világképek dialógusa. József Attila Kosztolányi-bírálatáról, in uő: Távolodó hagyományok. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok. Balassi Kiadó, Bp., 2003. 197-209- Természetesen felvethető, hogy mekkora a távolság Kosztolányi és Ady, illetve József Attila és Kosztolányi nézetei között, s lehetséges, hogy az utóbbi esetben nem tűnt annyira áthidalhatatlannak. De valószínűbb, az eltérő hozzáálláson múlt elsősorban, hogy Kosztolányi kiélezte, József Attila viszont tompította a vita hangnemét. (Igaz, Kosztolányi egyidős versenytárssal állt szemben, József Attila viszont az idősebb pályatárssal, akivel nem kívánt versenyezni.) ’ Az írástudatlanok árulása, in KDT, 378. Kiemelések tőlem - V A. 741. h. 379. 155