Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
madható Szitár állítása (vagy inkább feltételezése). József Attila korai költészetére ugyanis egyaránt hatott Ady és Kosztolányi (és jóformán mindenki; nemcsak a Nyugat első nemzedéke, hanem a József Attilával együtt indulók, így Szabó Lőrinc és Erdélyi József is). Kései líráját ugyan méltán szokás párhuzamba állítani Kosztolányi kései lírájával, de éppen az ominózus időpontban, 1929-ben nem látni közöttük ehhez hasonló szoros kapcsolatot. József Attila egyébként Kosztolányi — általa elnagyoltnak tartott — vitairatát több lényeges kérdésben bírálja. Érveit megkísérelem összefoglalni. József Attila szerint bármennyire igaz is, amit Kosztolányi ír Ady messianizmusáról, minthogy ez csak anyaga Ady költészetének, nem mond semmit művészi értékéről. A politikai költészet nem ítélhető meg tárgy választása alapján (ahogy semmilyen költészet sem). Petőfi például igen jó versekben, „tiszta művészettel verselt meg reális programpontokat”. Kosztolányi meggyőző példákat idéz ugyan Ady nyelvi eltévelyedéseire,111 de nem a szerző ízléstelenségét kellene szóvá tennie, hanem a szöveg művészietlenségét — a művészetkritikának ugyanis ez lenne a szempontja és dolga. A vizsgálódást pedig ki kellene terjeszteni valamennyi versre, hogy megítélhető legyen Ady költészetének értéke. És csak az egyes művekről lehet eldönteni, hogy művésziek-e vagy sem.112 Az elemzést nem helyettesítheti a szubjektív vélekedés (tehát a „népszavazás” sem). De ha „Adynak harminc-negyven jó verse van, úgy azok nem férnek el Berzsenyi öt-hat költeménye mögött, a kuckóban”.11’ József Attila azt képviseli (Croce nyomán), hogy a kritikus szempontjai csakis tisztán művésziek lehetnek.114 Különösen élesen utasítja el a pszichologizáló magyarázatot.115 111 József Attila megvédi Kosztolányi példáit Ignotusszal szemben, szerinte ő ítélkezik helyesen; máshol Máraival állítja szembe Kosztolányit: „Kosztolányi indokolni próbál, Márainak eszébe se jut.” — Lásd József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 164., illetve 161. 112 Ezért utasítja el Babitsnak azt az állítását, hogy „Adyt csak egészében lehet megítélni”. „Valójában két vers feleselhet egymással - írja József Attila —, de önmagának egy se mondhat ellent sohasem, mert minden vers külön mű, különben nem volna művészet. {...} De az oeuvre nem a műalkotást jelenti, hanem valaki munkásságának összességét.” — Uo. 156-157. 113 Vö. uo. 153-155. 114 Lásd erről Tverdota György: Ady-vízió, in József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923-1930. Magyarázatok, i. m. 163 -115 József Attila a logikai aspektust részesíti előnyben a lélektanival szemben: „A gondolat, mint jelenség - írja Márai ellenében -, valóban lélektani tény, azonban valamikor olyan szelek is fújdogáltak, hogy a gondolat csupán az ítélet valósága, az ítéletet abban az elfeledett kertben is megvizsgálhatni, hogy nem fontos, ki gondolta, ám lényeges, hogy foglal-e magában érvényességet.” Máshol az esztétikai ítéletet állítja szembe a pszichologizálással: „Nagy baj, hogy Kassák is pszichologizál. Holott a lélektan csak lelki tényekről szolgáltat ismereteket, de véle értékelni nem tudok. Erre más, évezredes módszereink vannak.” — József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923-1930. Szövegek, i. m. 160., illetve 162. 215