Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
Következmények
Lengyel András nemcsak egységesnek láttatja Kosztolányi felfogását, hanem igen határozott politikai jelentést rendel hozzá. Eszerint a „latin világosság” terminusa nem a stílus vagy a szemlélet racionális beállítottságát, a József Attila által emlegetett „latin világosságú értelmet”113 jelöli, hanem az olasz fasizmus iránti rokonszenvet,114 a magát fasisztának valló Pirandello méltatását,115 a „hivatalos” Mussolini-életrajz lefordítását.116 Kosztolányi — másokhoz (így Karinthy Frigyeshez vagy Molnár Ferenchez) hasonlóan — az 1920-as években valóban táplált illúziókat Mussolinival kapcsolatban, aki kezdetben betartotta a parlamentáris játékszabályokat, és úgy tett, mintha éppen ő tudná féken tartani pártja szélsőségeseit.117 Magyarországi népszerűségét leginkább persze annak köszönhette, hogy a trianoni békediktátumot igazságtalannak nyilvánította, és bátorította a magyar revíziós politikát. De a későbbi fejlemények, a fasiszta korporativ állam kiépülése, Mussolini személyes diktatúrája és nagyhatalmi tervei (amelyek végül a Hitlerrel kötött szövetséghez vezettek) felülírták a korábbi várakozásokat. 1927 után Kosztolányi szövegeiben nem merül fel többé pozitív utalás az olasz politikára vagy vezérére."'' Kosztolányi anarchista attitűdje ekkoriban fölerősödik, és új tartalmakat kap műveiben. Esti Kornél-szövegeiben nem győzi hangsúlyozni, hogy a világ való-113 József Attila: Kosztolányi Dezső, in József Attila Összes művei. III. Cikkek, tanulmányok, vázlatok. S. a. r. Szabolcsi Miklós. Akadémiai Kiadó, Bp., 1958. 169-170. 114 Lengyel András arra a következtetésre jut, hogy „a Kosztolányi értelmezte »latin világossághoz« valamiképp hozzátartozik a fasiszta opció”. Lásd Lengyel András: Kosztolányi „latin világossága”. in uő: Képzelet, írás, hatalom. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Quintus Kiadó, Szeged, 2010. 172. 115 Az 1926-ban Pirandellóval készített Kosztolányi-interjút lásd Kosztolányi Dezső: Szabadkikötő. Esszék a világirodalomról. Szerk. és a jegyzeteket készítette Réz Pál. Osiris Kiadó, Bp., 2006. 270-272. Minthogy Kosztolányi azzal a fordulattal él kommentárjában, hogy Pirandello és Unamuno „Európában az új latin világosságot jelenti”, Lengyel András számára magától értetődik a kapcsolat a latin világosság és a Pirandello által vállalt fasiszta gondolkodásmód között (vö. Kosztolányi „latin világossága” i. m. 171.). 116 Margherita Sarfatti Mussolini élete című könyvét (a Duce előszavával) Kosztolányi 1927-ben lefordította (M. G. Sarfatti: Mussolini élete. Fordította Kosztolányi Dezső. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp. é. n.). A zsidó származású, művelt Sarfattinak, aki Mussolini szeretője volt, jelentős szerepe volt a fasiszta mozgalom születésében és intellektuális holdudvarának kiépítésében. Az 1930-as évek derekán, az antiszemitizmus olaszországi feléledése után Sarfatti eltávolodott a mozgalomtól, 1938-ban Argentínába emigrált. Könyve valójában Mussolininek nem a fasiszta, hanem a korábbi, a szocialista mozgalomban betöltött szerepét mutatja be részletesen. 11 A nyugat-európai közvélemény még 1934-ben is nagyra értékelte, hogy Mussolini (ekkor) Ausztria önállóságát védte Hitlerrel szemben. 118 Az 1933—1934-es naplójában Kosztolányi eljátszik Mussolini keresztnevével: „Benito Mussolini — Bénító” (lásd KDLN, 836.), de ez lehet puszta nyelvi ötlet is. Más kérdés, hogy az olasz—abesszin háború idején, József Attilával vitázva, Kosztolányi olaszpárti volt, ahogy ő mondta: „kultúra párti.” — Lásd Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Sajtó alá rendezte, az előszót írta és a jegyzeteket készítette Murányi Gábor. Nórán, Bp., 2005. 207. 268