Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
Utórezgések
„közérthetőség”-eszményének leginkább megfelelt.94 Révai József szükségesnek találta az elhatárolódást Ady és József Attila „dekadens” vonásaitól: „Zavarná fejlődésünket, ha nem viszonyulnánk kritikusan a magyar kultúra olyan óriásaihoz, mint Bartók Béla, Ady Endre, Derkovits Gyula - és ide kell bizonyos fokig sorolni még József Attila művének egy részét is” — jelentette ki 1951-ben, az önkényuralom tetőzésének idején.95 Ám megváltozott a helyzet az 1960-as években: a politikai enyhülés a hivatalos irodalmi kánonra is hatott, a „Lobogónk: Petőfi”-t felváltotta a „Lobogónk: József Attila” jelszava,96 akinek sokszólamú életműve képes volt ellenállni még a hivatalos ranggal járó devalválódásnak is. Ady viszont háttérbe szorult a hivatalos és nem hivatalos értékrendben egyaránt. Igen tanulságos az a Vezér Erzsébet és a Petőfi Irodalmi Múzeum által kezdeményezett ankét Ady halálának 50. évfordulóján, melynek alkalmából a kor számos jelentős alkotója elmondta, hogy mit gondol Adyról.97 Sokan osztották azt az álláspontot, hogy a klasszikusok közé emelkedés ártott meg Ady népszerűségének (is).98 Politikai jelentőségének megítélésében viszont megoszlottak a vélemények. Nemcsak Vas István és Weöres Sándor vélekedett úgy, hogy Ady politikai költészete az :M A „Lobogónk: Petőfi” lett a jelszó, amit a kultúrpolitikai vezetés Révai mögött második embere, Horváth Márton népszerűsített, először a Petőfi halálának 100. évfordulója alkalmából, 1949- július 30-án elmondott beszédében — lásd Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi, in uő: Lobogónk:Petőfi. Irodalmi cikkek és tanulmányok. Szikra, Bp., 1950. 185—208. 95 Révai József: Az MDPII. kongresszusán mondott beszéd, in uő: Kulturális forradalmunk kérdései. Szikra, Bp., 1952. 24. 96 1956 után megkezdődött József Attila korábbi, proletárköltőként való egyoldalú értelmezésének lebontása. A Lobogónk, József Attila című cikk szerzője 1958-ban még hivatalos megrovásban részesült (vö. Hermann István: Lobogónk, József Attila. Csillag, 1956. 7. szám [július], 186—190., illetve Szigeti József: Művészi alkotás és pártosság Lukács György esztétikájában. Társadalmi Szemle, 1958. 7-8. szám, 56-57.), de a hatvanas évek derekára a címben foglalt óhaj már hivatalos álláspont lett. 97 Az ankét anyaga kötetben: Ifjú szívekben élek? (Vallomások Adyról). Sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet. Petőfi Irodalmi Múzeum—Népművelési Propaganda Iroda, Bp. 1969- E vállalkozásról Radnóti Sándor méltán állapította meg egy újabb, 1997-es emlékezéskötet zárszavában: „Vezér Erzsébet harminc évvel ezelőtt, Ady halálának ötvenedik évfordulóján megkérdezte a magyar írókat Adyról. Most a XX. század végén, Maróti István, az Irodalmi Múzeum osztályvezetőjének társaságában megismétli a kérdést. Az eredmény hűvösebb, a válaszra kaphatók köre esetlegesebb: minden arra vall, hogy Ady kevésbé aktuális. Ezen nincs mit csodálkozni, a csodálatos inkább az volt, hogy 1969-ben még aktuálisnak érezték, és érezhettük mi is, a kötet izgatott olvasói.” — Radnóti Sándor: Aktuális?, in Távolról a Mostba. Vallomások Ady Endréről. A kötetet válogatta, szerkesztette és sajtó alá rendezte Vezér Erzsébet és Maróti István. Magyar Irodalomtörténeti Társaság, [Bp.], 2002. 58. 98 Ezen a véleményen volt Keresztury Dezső, Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Rónay György. Radnóti Sándor (idézett visszatekintésében) figyelmeztet a „klasszikus” és a kortárs időszerűség különbségére, és az 1969-es ankét figyelemre méltó sajátosságának tartja, hogy az utóbbi is érvényesült: „Nagy László úgy hadakozott az Adyt ért valahai vádakkal, mint 296