Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
60 Valachi Anna Szabolcsi Miklós szerint József Attila írására a továbbiakban senki sem hivatkozott. Szerinte az író „vagy el sem olvasta a cikket, vagy ha igen, mosolygott rajta, Babitscsal ellentétben nem haragudott meg József Attilára (tanúság rá szép nekrológja).”9 Ám Móricz érzékenységét ismerve feltételezhető, hogy nem volt kedve mosolyogni a nevével viccelő publicisztikán, mely nyilván nem kerülte el a figyelmét - hiába akart róla később elfeledkezni. Titkos jóvátétel - álnéven A konzervatív körök célkeresztjébe került Móricznak a személyeskedő vitában nemcsak ellenfelei, hanem hívei is akadtak. A Vásárhelyi Friss Újság 1931. március 22-i számában Makai Ödön neve alatt nyílt levél jelent meg Szathmáry Tihamérnak, a lap szerkesztőjének címezve, Móricz Zsigmond védelmében. A szöveget 1977-ben helytörténeti dokumentumként közreadó Szigeti János úgy vélte, hogy „Makait cikkének megírásában József Attila inspirálhatta”, s a költő tollára valló kifejezésekre hivatkozott.10 11 A metaforákban és ironikus fordulatokban gazdag, lendületes publicisztika stílusa kétségkívül arra vall, hogy a szöveget döntő mértékben József Attila írta, illetve stilizálta. Neki tulajdoníthatjuk az idegen szavak zárójeles magyar megfelelőinek következetes alkalmazását éppúgy, mint Móricz kifejezéseinek átvételét és azt a készséget, hogy a vendégszöveg alapján mintegy virtuális párbeszédet kezdeményezzen azzal, akiről és akiért az írás megszületett. „Litterátus ember vagy és én is dolgozom a tollal” - rímel például az első mondat Móricz egy héttel korábbi cikkének11 szövegére: „A Hét krajcár óta minden írásom komoly elgondolás alapján született, s nem hiszem, hogy kritikusaim valaha is a fejemre olvasták volna, hogy könnyelműen játszom a tollal, s hogy játékosan megtagadtam volna ma, amit tegnap kimondtam, mert az hiszem, ezt tekintik bohémságnak.” (Kiemelés tőlem - V A.) A sógora maszkját viselő költő azonban a jelek szerint „bohém” gesztussal „játékosan megtagadta” mindazt, amit korábbi cikkében kimondott - így egyeztetve össze magában a rokonszenves apafigura iránti ambivalens érzéseit. Makai nyílt levelének névtelen társszerzőjeként tehát már A Toll-beli „bántás” elkövetésével egy időben Móricz védelmére kelt - önmaga ellenében. S nem ez volt az egyedüli alkalom, hogy József Attila más neve alatt publikált.12 Összevetve a két, József Attilának tulajdonítható szöveget, úgy tűnik, mintha a költő ugyanannak a tettesnek a vád- és védőbeszédére vállalkozott volna. Ügy „haragudott” Móriczra, hogy közben érte perelt. A Toll publicistáját ingerelték az író ilyen mondatai: 9 Szabolcsi 1998,126. 10 József Attila Hódmezővásárhelyen, szerkesztette Szigeti János, Szemenyei Sarolta, Hódmezővásárhely, Hódmezővásárhelyi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, 1977 (Vásárhelyi Tanulmányok VIII., Helytörténeti dolgozatok). 11 Lásd a 8. jegyzetet. 12 Vő. Valachi Anna, „Nem én kiáltok”. József Attila ismert és titkos álnevei, Café Bábel, 2001/4. 55-63.