Vígh Éva (szerk.): Állatszimbólumtár. A-Z (Budapest, 2019)
M
Majom 218 Majom közül hagyományosan a ~ jelképezi a tapintást (ismételten az ember és a keze közötti nagy hasonlóság miatt) és az ízlelést.19 Leggyakoribb jelképe mégis az utánzáshoz, a színleléshez kapcsolódik,20 mert minden mozdulatával az embert imitálja. A csizmát próbáló ~ alakja továbbra is kedvelt ábr. maradt, az utánzás (gyakran káros) következményeit bemutatandó.21 Ahogy a -szeretet is gyakran végzetes lehet (erős öleléssel megfojtja kölykét),22 ami a túlzott kéjes gyönyörre is vonatkoztatható.23 Az önimádat szintén végzetes vétkét is a -nak tulajdonították.24 Újkori ikonográfiája a szentképeken középkori értelmezéseit szimbolizálja; a háromkirályok imádását ábrázoló képeken mint egzotikus, távoli ország attribútumát jeleníti meg. Utánzó képessége a művészetet, költészetet is jelképezheti, amennyiben a művészet imitatio. • Miskolczi Gáspár Vad- Kertjében a nőstény ~ kicsinye iránti ragaszkodása, -szeretete alapján így ír róla: „a Majom ábrázolója ollyan szüléknek, akik magzatjok közzül némellyiket mód nélkül szeretik”. Bár „hasonlatossága vagyon az ember testéhez”, „teste nevetséges, lelke pedig csúfos”, a gonoszságot és kevélységet, a semmirekellő embert példázza, valamint „gonosz indulatúak, hízelkedők, álnok hitetők, udvari bolondok, sőt, még az ördögök is, mellyek mindenben Isten Majmai”. A másokat oktalanul követőket „majomkodó”-nak nevezi, amelyet a magyarokra is vonatkoztat: „Édes Magyar Nemzetem! Vagy nem illik-é ma tereád is? Kinek minden mostani köntösöd, erkölcsöd, szokásod másidegen nemzetektől vött. [...] Étkeidnek nemei, rended felett való való cifraságod, bosszús voltod rész szerint Lengyelektől, rész szerint Németektől vett majomkodásod.” Ördögjelképként is megnevezi, „Istennek majma”, aki „sokképen szokott á pogányokkal és istentelenekkel majmoskodni”.25 • A - gyermekmesék gyakori alakja. A felnőtteknek írt szépirodalmi művekben sok-Majom kölykeivel és vadásszal. CC szór mint az ember gúnyképe, az utánzás szimbóluma szerepel. Állatként kevesebbet, az embert utánzó, ész nélküli élőlényként átvitt vagy konkrét értelemben gyakrabban előfordul. Tinódi Sebestyén Sokféle részögösről c. versében az alkoholista egyik fajtáját vele mutatja be: „Az majomnak természeti igen játékos, / Mit mástól lát, ászt műveli, oly igen okos, / Ő vérében aki részes, olyan játékos.” Babits Mihály Levél c. verse a külvilág által kialakított képpel szembeni viszonyt modellálja: „Jaj, szegény lélek, hát világ rabja légy? / Vagy saját szobrodnak hitvány majma légy?”. Vajda János a tudatlanság, az ostobaság példájaként említi Gyermeknevelés c. versében: „Sok majom szülő a kisdedeknek bort ad.” Arany János és József Attila egyaránt állat mivoltában szerepelteti: „Melyben már alig van egy jó magyar bajnok, / Csak holmi lyányképű, ugrándozó majmok?” (Toldi estéje, 4. ének); József Attila Leülepszik... c. versében „a szerencsétlen ember ugrabugrál, / mint ketrecében az ijedt majom.” • A magyar folklór a ~t a magyar szólásokban és közmondásokban is főleg csúfsága miatt említi és a csúnya, nevetséges emberrel azonosítja: „a majom, ha legszebb is, mégis rút”, „majmot csinál belőle”, „örül, mint majom a farkának”, „tudja a máj-