Vikár György: Válság, túlélés, kreativitás (Budapest, 1996)
A művészi (irodalmi) alkotás pszichológiája analitikus megvilágításban
különösen az áthajlásról szólóban.25 Az áthajlás, az enjambement, a versmondat áthajlása a következő sorba, a klasszikus versekben is előfordul, de a modern költészetben különösen elterjedt. Szőke György szerint ez a verstani fordulat különösen alkalmas arra, hogy leplezett érzelmek, ellentétes tendenciák a mélyebb lelki szférákból előtörjenek a tudat cenzúráját megkerülve. így József Attilánál ilyen verssorba került álmondatok válnak árulkodóvá, mint például „Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén / nagyon meg tudtam szeretni veled” a narcizmusról, a Kései sirató ban az a sor: „Ettelek volna meg!... Te vacsorádat / hoztad el - kértem én?” az önvádlás mögé rejtett vádról árulkodik. Szőke György más József Attila-tanulmányaiban is messzemenően épít a formai megoldások, szóválasztás, képalkotás vizsgálatára és kevésbé a nyílt tartalmi vonatkozásokra.24 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a pszichoanalitikus szövegértelmezésnek vannak ritka, de értékes hagyományai. Hermann Imre Fechner szépirodalmi írásaiban következetesen kimutatja a duális gondolkodást, amit az anya-gyermek kapcsolat megzavart kettős egysége továbbélésének tekint a gondolat síkján25 Freud is Leonardo indulati állapotára, megrendülésére következtet abból, hogy apja halálának időpontját egy mondatban kétszer is leírja.26 Ha felsoroljuk azokat az eszközöket, amelyek egy irodalmi mű mélylélektani megértéséhez a pszichoanalitikusnak rendelkezésére állnak, három pontban foglalhatjuk össze: 1. A mű tartalmának elemzése, mintha egy álom vagy fantázia lenne, amiből a benne elrejtett személyes komplexusokra következtetünk. 25 Szőke György, „Lágy őszi tájból és sok kedves nőből / próbállak összeállítani téged."József Attila anyaképének formálódása, in ..A mindenséggel mérd magad!" Tanulmányok József Attiláról, Bp., 1983,97-105. 24 Szőke György, Korai traumatikus élmények feldolgozása József Attila költészetében, in Magyar Pszichológiai Szemle, 1983, 507-522. 25 Hermann Imre, Gustav Theodor Fechner, in Imago XI, 1925, 371—420. 26 Sigmund Freud, Fine Kindheitserinnerung des Leonardo da Vinci (1910), in G. W. Bd. VIII., Frankfurt a. M., 1966, 128—221. Magyarul: Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke. Ford. Vikár György. In S. F., Esszék, Bp., 1982, 253—325. 123